Nádasdladány község önkormányzata idén is gondolt az idősekre

2024-ben Éva néni a soron, ő a következő legidősebb a településen.

Csípő műtétet követően nehezen mozog, ezért a rendezvényre való eljutás sem volt kivitelezhető és neki is így volt a kényelmesebb. Már várt bennünket, hiszen terített asztal és meleg szeretettel való fogadás volt érezhető részéről. Örömmel fogadta Schmid Margit látogatását is, hiszen valamikor szomszédok voltak, így aztán nosztalgiával gondoltak vissza beszélgetéseikben azokról az időkről, no meg ami azóta történt.

Egy pár gondolat az ünnepeltről. 1927 Szenteste nem csak Jézus Krisztus földi születésének emléknapja hanem a családjának is szép ünnep volt, hiszen azon a napon született, Csongrád-Csanád vármegyei Kiszomboron.

Visszagondolva a mögötte hagyott időkről így vall „ volt jó is, rossz is. Hat gyereket fölneveltünk, férjem is én is dolgoztunk. Mindig nehéz munkát végeztem. Tehenészetben is dolgoztam 22 tehenet fejtem”. Inotán a kohóban is dolgozott Éva néni, ahonnan 55 éves korában, korkedvezménnyel ment nyugdíjba. Háború és 56 is emlékeiben él, de azok nagyon nehéz idők voltak – mondja. Fiatalon beállt szolgálni, cseléd lett egy módos paraszt családnál. Amiért egy hónapra 15 pengőt kapott, 20 pengőrét meg adtak egy kövér kacsát idézi vissza a fiatal éveit az ünnepelt. „Ne sírja vissza senki azokat az időket”. Az említett családnál cselédeskedett és amikor átértékelte a fizetsége összegét akkor gondolta úgy, hogy ott hagyja őket, igen ám, de másnap a csendőrök visszavitték őt ahhoz a családhoz.

1955-ben Csőszpusztán esküdtek meg Jóska bácsival. Neki az első felesége (szülés közben) meghalt. Összesen 6 gyerek, 17 unoka, 22 dédunoka és 6 ükunokából tevődik ki a népes családja Éva néninek.

Mostanság úgy telnek a napjai, hogy kiszolgálják, mondja némi furcsa hangsúllyal, de csak azért mert a gyerekei megfőznek helyette, féltik nehogy főzés közben történjen valami baj. Az olvasással már nem igen foglalkozik, inkább csak a televízió tölti ki napjait. Ezt a téli időszakot nem szereti mert ilyenkor a benti lét az nagyon más. Amikor kimehet kapálgatni vagy egy kicsit a virágoskertet, udvart rendezni akkor már a hangulata is jobb. Férje hat éve örökre eltávozott, Ő is szép kort megélt. Betöltötte a 99.-ik évet.

Tollner néni egyedül él, de nincs egyedül. Gyerekek, családtagok sűrűn látogatják. Négy éve féltőn vigyázza minden lépését egy kutyus- és mint meséli, még éjjel is addig piszkálja gazdáját míg fel nem kell hozzá pár szóra, ezzel is megbizonyosodik, hogy él.

Műtéti beavatkozást követően nehezebben mozog és ezt Ő maga is tudomásul véve, most már a kinti munkák és a kinti séták is egyre elmaradoznak. Bizonytalan a járása és úgy ítéli, inkább csak bent a házban ténykedik, vigyáz magára, nem szeretné, ha baj történne esetleg egy elesésből fakadóan is akár. Jucus és Magdi lányai felváltva több időt is vele töltenek napi szinten, míg a távolabb lakó Márti hetente látogatja.

Az Időseket 16 órára várták a Közösségi házban, ahol Varga Tünde polgármester ajtónállókén egy szál virággal köszöntötte az érkezőket. Mindazon hetven év felettiek akik ágyhoz kötötten élik mindennapjaikat azoknak estebéddel kedveskedtek, kiszállítva részükre az ételt, rétest, virágot és a Polgármester köszöntő sorait ezen a napon. A szervezők, képviselők 34 címen tették tiszteletüket Nádasdladányban.

Természetesen a köszöntőjében is kitért az idősek fontosságára „Ezt a települést, a település múltját, Önöknek köszönhetjük.

Az Önök egykori aktív munkája, a közért való cselekvőképessége mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy településünk mostanra egy virágzó, fejlődő községgé válhatott.

Mert bizony ahol most tartunk, az nem tegnap kezdődött.

Kellettek hozzá a hosszú-hosszú évek és a település lakóinak mindenkori tenni akarása. És ehhez, kedves Ünnepeltek, Önök is minden egyes munkával vagy gyermekneveléssel töltött napja hozzájárult.

Lehet, hogy nem tűnnek ezek nagy dolgoknak. De azzal, hogy itt kerestek munkát, vagy a helyi óvodába, iskolába járatták gyermekeiket, községünket támogatták, építették.

Azzal, hogy ezt a települést választották otthonuknak, és itt építették fel házaikat, meghatározták a község jelenlegi képét.

Az Önök nevelésének köszönhetően lettek Nádasdladánynak olyan kivételes lakosai, akik a település jó hírét öregbítették ország, világ szerte.

Az aktív évek elmúltával pedig még most is sokat tesznek azért, hogy Nádasdladány egy olyan hely legyen, ahová szívesen térnek be az emberek, hiszen a rendezett porták, a teleültetett virágládák, a megmetszett fák az Önök keze munkáját is dicsérik.

Az elfeledettnek hitt történetek, a község emlékei csakis Önöknek köszönhetően maradhattak fenn.

Önök a leggazdagabb korosztály, hiszen Önök, idős emberek, a leggazdagabbak a világon, mert Önöknek van a legtöbb emlékük.

És Önöknek van a legtöbb abból, ami az emlékek és élettapasztalatok rendezgetése közben megérlelődik az emberben: a bölcsesség és a belső béke.

Önökben van szeretetből is a legtöbb, hiszen már nagyon sok emberrel találkozhattak, akiket szerethettek, és akik szerethették Önöket. És ez az Önök kincse marad, mert ezt senki nem veheti el Önöktől.

Ha ezeket végiggondoljuk, már nem is félelmetes ez az öregkor, már nem csupán ráncok, betegségek és az évek terhei, hanem sok-sok szeretet, szeretteinkhez fűződő sok-sok boldog emlék és sok-sok bölcsesség,vagyis az egész világ, amit Önöknek volt módjuk magukévá tenni.” – Szücs - Nagy Kinga lelkész is méltatta az öregeket rövid szónoklatában.

Amit az óvodások műsora majd Lepsényi Norbert hetedikes tanuló meséje és az iskola második osztályos diákjai illetve az énekkar, majd a Nyugdíjas klub táncosainak műsora követett, nem kihagyva Maurer Anitát énekeivel és hangjával töltötte meg a termet és a finom vacsorához kellemes zeneszó is dukál- azt követően Hutvágner Péter harmonikáján mindenkinek jól elhúzta a nótáját.