Blahalouisiana zenekar: „ez volt az eddigi legerősebb nyár, amióta létezünk”

A Blahalouisiana együttes – amelynek magját a korábban feloszlott Jacked legénysége adta – első koncertje Székesfehérváron volt 2012 nyarán. Megalakulásuk óta két EP és sok látványos klip látott napvilágot, 2016-ban jelent meg debütáló albumuk, Blahalouisiana címmel. Az együttes most új lemezzel rukkolt elő, amely a fesztiválszezon kellős közepén készült gőzerővel. Az első EP-hez képest sok mindenben változtak, bár ők maguk ezt nehezebben tudják objektíven megítélni. Az Alagutak, fények, nagymamád jegenyéi az eddigi legkiforrottabb anyag. Az Egyetlen magányom című számtól a Sokadik egyetlenig keretes szerkezet jellemzi az albumot, amelyen három angol és hat magyar nyelvű dal szerepel.

Ahogy Gábor fogalmazott, a magyar nyelvű dalszövegekkel könnyebben tudnak eljutni a magyar szívekhez. – A szövegeket Szajkó András írta. Sok mindenre lehet asszociálni már az album címéből is. Ő úgy szokta megfogalmazni, hogy ez olyasmi, mint egy napló, amit a gyerekkor végétől a felnőttkor kezdetéig vezettünk, ezért van benne minden, ami kell: a naiv, önfeledt szabadságtól az illúziók kipukkadásán keresztül a felelősség kérdéséig. Ott van persze a tanácstalan szorongás is, de a lemez végén Máté zongorajátéka a tiszta örömöt és életigenlést is magában hordozza, amit a szavakkal nem annyira lehet megfogni. A cím erre az egész folyamatra utal: az alagutak és a fények a változás, a nagymamánál nézni a jegenyéket meg az a gyerekkori emlék, ami így átmenekítve még mindig valami abszolút és örök „minden rendben van” érzést fejez ki. Ezt igyekszünk megőrizni és keresni mindenhol. Gábor még annyit tett hozzá, hogy szerinte a nagymama jegenyéi pedig az időskori megnyugvást is jelenthetik, így az album címe is keretbe foglalja az „életet”.

Hat ember alkotja a csapatot, mégis könnyen megtalálják a közös nevezőt. Nincsenek viták. – Ott lehet a titok, hogy Szaja, Mózner Laci, Juhász Ádám és én, négyen, a székesfehérvári mag, tizenkét éves korunk óta barátok vagyunk. Együtt nőttünk fel, együtt zenélünk. Ez magában hordozza azt is, hogy hasonló a zenei ízlésünk. Schoblocher Barbi és Pénzes Máté pedig tökéletesen becsatlakozott ebbe az egészbe, nem is volt kérdés, hogy tudnak-e azonosulni ezzel a világgal. Szerencsés találkozások ezek mind zeneileg, mind emberileg – tette hozzá.

Nyáron a fesztiválokra koncentráltak, most a lemezbemutató koncertek vannak terítéken, majd teljesen új oldalukról is szeretnék megmutatni magukat az új évben.

- Ez volt az eddigi legerősebb nyár, amióta létezünk. Ott voltunk minden fesztiválon, három vagy négy esetben nagyszínpadon zenéltünk. Közben pedig készült az új album is, ami nem volt egyszerű. A legtöbb dal éjszaka született meg: így jött ki a lépés, akkor voltam a legihletettebb állapotban. Szeretjük, amit csinálunk, így mindenki szeme előtt a közös cél lebegett, hogy egy jó albumot csináljunk, és mindenki büszke legyen rá a végén. Így túl tudtuk tenni magunkat az olyan külső tényezőkön, hogy meleg van, fáradtak vagyunk.

És amit még máshol nem árultak el: január 16-án „speckó” koncertre készülnek, a Müpába várják majd a rajongókat. – Amint letesszük a gitárt a budapesti lemezbemutató után, ezerrel csak erre a fellépésre fogunk készülni. Négy vonóssal és három fúvóssal egészülünk ki, Balázs Ádám személyében pedig kitűnő hangszerelőnk lesz. A 70-es évek James Bond-világát szeretnénk megidézni, mind hangzásban, mind látványban – magyarázta Gábor, aki azt is hozzátette, külföldi turné elé néznek.