Csóka Judit közel negyven mesét válogatott be új könyvébe

A bátorság is sokféle lehet, és mindenkinek más jelenthet. Bátorság például kiállni valaki mellett, ha amiatt nekünk is bajunk eshet; bátorság nemet mondani olyan helyzetben, amikor félelemből mindenki más igent mond – és bátorság lehet az is, ha az ember mások előtt, másokkal közösen énekel, ahogy tették azt sokan a minap Csóka Judit meseterapeuta, klinikai szakpszichológus könyvbemutatóján a Vörösmarty Mihály Könyvtár Széna téri Tagkönyvtárában.

Minél többször állunk ki magunkért, annál inkább megjöhet a bátorságunk

A „Mesék a bátorságról” című, Corvina Kiadónál megjelent kötet egy újabb gondos válogatás Csóka Judit előző hat könyve után, amelyek szintén válogatott meséket tartalmaznak fontos, mindenkit érintő témákban.

A friss kötetről a szerkesztő, Berka Attila kérdezte Csóka Juditot, aki a Széna téri Tagkönyvtár visszatérő és kedvelt vendége a „Meseföldrajz” című foglalkozásával. Ahogyan azokon az alkalmakon, úgy itt is volt közös éneklés, mondókázás, ám ezúttal nem egy-egy ország kultúráját ismertük meg a mese által, hanem arra hallhattunk példákat, hogy hányféle bátorság létezik. Azt pedig, hogy mekkora igény van a hasonló könyvekre és beszélgetésekre, jól mutatta a közönség bőséges létszáma.

A beszélgetés először azt járta körül, hogy vajon egyedül vagy közösségben könnyebb-e bátornak lenni. Csóka Judit válasza szerint kell a közösség, és jó, ha van, mert az támogatóan hathat. Illetve, elég egy jó társ, egy partner is, tehát ha valaki szerelmes, akkor már sokkal könnyebben érezheti bátornak magát bizonyos helyzetekben. A szerelem ugyanis erőt ad.

Felmerült aztán az is, hogy vajon a bátorság a félelemből születik-e? Kell az előzetes félelem ahhoz, hogy valaki bátor tettet hajtson végre? Csóka Judit úgy látja: csak a tapasztalatlan ember nem fél. Akinek már van élettapasztalata, félelme is van, és annak legyőzéséhez bátorság szükséges. Előkerültek természetesen a gyermekkori félelmek, és az, hogy sok helyzetet ösztönösen félelmetesnek ítélünk meg. Ám minél többször állunk ki magunkért, annál inkább megjöhet a bátorságunk. Ehhez azonban jó, ha az ember hisz magában – tehát van önbizalma. Ez az, ami sokszor hiányzik, s így már bátornak sem könnyű lenni. Továbbá, félünk a kudarctól, nehezen viseljük el, pedig a kudarcból nagyon sokat lehet tanulni.

Az esten Csóka Judit két meséről beszélt bővebben

Az egyik a „Gaya-Dari, a csőrös emlős”, a másik a „Királylány a lángpalotában”. Előbbi ausztrál, utóbbi erdélyi-szász mese, és mindegyik sajátos módon világítja meg a bátorságot.

A meseterapeutát arról kérdeztem, mikor gondolta úgy, hogy a bátorsággal szeretne foglalkozni az aktuális kötetben? Csóka Judit elmondta: szeretett volna különféle példákat bemutatni a bátorságra, mert nagyon zavarja, hogy sokan még mindig azt hiszik, hogy az a bátor, aki például le mer lőni egy vadállatot. Ő maga kifejezetten elítéli a hobbi vadászatot. Úgy gondolja, nagyon sokat kellene beszélgetni arról, mi is valójában a bátorság, mennyi formában nyilvánulhat meg, és milyen fontos volna, hogy bizonyos helyzetekben meg merjenek szólalni az emberek.

A mesék válogatását januárban kezdte el, így jött össze az elmúlt hónapokban összesen harminchét mese. Tizennégy szól a félelemről és huszonhárom a bátorságról, a könyv e kettő felmutatásával teljes.