„Kelekótya, naiv kislány voltam” – vallja Schoblocher Barbara

Schoblocher Barbara a szextett egyetlen női tagja, ami egy sorsszerű találkozás egyenes és szinte azonnali következménye, de erről még később szó lesz. A banda tagjai úgy nyilatkoznak róla, hogy olyan hang, mint az övé, nincs még egy Európában. Barbi a frontember, a zenekar női motorja, aki már láthatóan felnőtt ehhez a feladathoz is. A külcsín egy dolog, kisugárzásával is sikerül megkaparintania azt a láthatatlan fonalat, ami a hallgatóság lelkéhez viszi őt. Mondhatnánk, hogy ez csak a színpadi én, de beszélgetésünkkor is igazolást nyer: Barbi könnyed, közvetlen, vidám és barátságos, ami a csipetnyinél jóval nagyobb, de egészséges exhibicionizmussal párosul.

A kezdetek

S ha már extrovertáltság, Barbi rögtön fel is idézi a post- Oroszlánkirály és a pre-Britney Spears közötti időszakot, amikor az oviban csinált tölcsért a kezéből, s kiáltott vidáman, vagy épp az apukája, szinte még a saját termeténél is nagyobb fülhallgatójával a fején „kornyikált”. Az éneklés kislány kora óta kíséri az útján: szoprán hangja miatt naivaként szerepelt musicalekben, tagja volt tánckaroknak, versenyekre és énekstúdiós meghallgatásokra járt. A vérében van, szokták ezt mondani, és ez Barbi esetében is így van: apukája néptáncolt, és említ egy távoli rokont is, aki gyönyörűen énekelt operetteket és operákat.

– Kelekótya, naiv kis hülye voltam, a barátaim legyintenének is, hogy ezt még most sem nőttem ki – mondja nevetve az énekesnő. – Nagyon arrogáns, hirtelen és hisztis tini tudtam lenni, szerencsére ezek már abszolút nem jellemeznek – teszi hozzá.

A zenekar

Egy 16 évesen meghozott komoly döntés, egy főiskola folyosóján történt random találkozás, majd egy teljesen spontán, sörözés közben rávágott igen: nagyjából így született meg a Blahalouisiana zenekar, aminek magját a tősgyökeres fehérvári fiúkból verbuválódott Jacked zenekar legénysége adta. Barbi Bajáról került Székesfehérvárra, ahol két évig élt, majd Budapestre költözött. A Kodolányi János Főiskolán találkozott először Jancsó Gáborral, a zenekar basszusgitárosával, akivel azonnal megtalálták a közös hangot. A következő héten már együtt zenéltek, ennek pedig már 5 éve, s a jövőt is egy bandában képzelik el.

Nemrég jelent meg a zenekar új albuma Alagutak, fények, nagymamád jegenyéi címmel, amelyet Székesfehérváron is bemutatnak majd december közepén. Számtalan telt házas fellépés van már mögöttük, nyáron többször is játszottak nagyszínpadon, januárban pedig James Bond ihlette, különleges koncertre várják a rajongókat.

Jancsóval kettesben irodalmi esteken is közreműködnek, ami Czinki Ferenc fehérvári író, irodalomszervező ötlete volt.

– Miközben a Feri felolvas a szövegeiből, a Jancsó játszik, a szünetben énekelek. Ez izgalmasabbá teszi a felolvasást a hallgatóság számára. Szerintem túlságosan különválik a kortárs irodalom a zenétől, pedig együtt is lélegezhetne az egész. A zenészek és a kortárs irodalom szereplői között nincs valódi kapcsolódási pont. Feri ezzel az invitálással kinyitott egy ajtót – mosolyog Barbi.

Stílus és divat

Az énekesnő imádja a zenekar körüli vizuális „teendőket” is: a koncertek, klipek és a borítók látványvilágából is kiveszi a részét. A klipekben is újítók, bátrak, mégis érzik az arányokat. Hol a kedvenc kocsmájukban táncolnak egy ingatag asztalon, majd a bokatörést szerencsésen megúszva csupaszítják le Barbit, aki sejtelmes „meztelenségével” siklik végig a videóklip helyszínein.

– Szeretem, ha kicsit megosztók vagyunk. Kellenek az esetleges negatív kommentek is, az az egészséges, ha az embereknek van véleménye – véli Barbi. Ő maga viszont korántsem megosztó személyiség, a kommentelőktől sem kap hideget, inkább csak meleget.

Nem visel jelmezeket, és ezáltal nem hord maszkot sem, mégis a színpadon szeret egy kis pluszt adni a közönségnek. A hétköznapokban otthon hagyja a csillámos cipőjét, pedig a csillámporőrület most nagyon utolérte. Szereti a magyar tervezőket, él-hal a kalapokért. Fekete, fehér és pasztell: leginkább ezekben a színekben érzi jól magát. Imádja a ’60-as és ’70-es évek stílusát, épp Cher az aktuális inspiráció, a 80-as évekből.

– Mostanában bőrnoteszeket, vintage journalöket is készítek. A bőrkötést én varrom és ragasztom, de a könyvkötés folyamatát is szeretném megtanulni – mondja.

A jövő

Az együttes most kelet felé nyit, ahol nagyon hideg lesz – ennyit árult még el titokzatosan Barbi, aki egyébként nemrég épp a világ másik felén, New Yorkban járt, de Thaiföld és India is szerepel a képzeletbeli bakancslistáján.

„Azért szép a madár, mert ha letörik alatta az ág, nem leesik, hanem még magasabbra száll” – ez a mindig optimista lány mottója, ez motiválja őt a jóra, sőt a mindig jobbra, ez hajtja előre.