Verseskötetéről, a nótaestről, fordításokról beszélt Nádasdy Ádám

Nádasdy Ádám költő, nyelvész, műfordító erről is beszélt nemrég az Új Magyar Képtárban. Három éven belül már harmadszor járt Fehérváron. Egy éve a Dante-fordítása apropóján találkozhattak vele az olvasók, most pedig a 70. születésnapjára megjelent Nyírj a hajamba című verseskötetéről kérdezte őt Czinki Ferenc. S persze emellett sok minden másról is.

Például az idegenvezetésről. A 70-es években, frissen végzett angol szakosként kísért brit földrajz és gyógypedagógia szakos fiatalokat Dunaújvárosba. Nagyszülei Agárdon éltek, és néha biciklivel is elkerekezett a városba. A bátyja hívta fel a figyelmét, hogy milyen szépen van megkomponálva az a város. Ő pedig kiharcolta a minisztériumnál, hogy oda mehessenek, pedig ott megkérdezték tőle, miért nem például Hollókő inkább az úticél.

E kis epizód felidézése után az új kötetről esett szó, amely 2009-2017 közötti verseket tartalmaz. No meg – tette hozzá a szerző – egy-két fiatalkori szöveget is, amelyek kiállták az idők próbáját. Nagyon kimerítette a Dante-fordítás, és amikor 70 éves lett, a kiadó felkérte, hogy írjon verseket, ő rábólintott. Igen, válaszolta Czinki kérdésére, meglepték egy olyan kiadvánnyal, amit vele írattak meg. Ezzel együtt nagyon örült ennek a lehetőségnek, mert van egy fiatal barátja, akivel bejegyzett élettársi kapcsolatban él, és azt szerette volna, ha a társa szerepel a versekben. Tudni kell, hogy Nádasdy megejtően őszinte ember, tele iróniával, öniróniával. A Nyírj a hajamba egyébként az egyik vers címe, és emellett egy sor vers szól még a kapcsolatukról, az intimitásról.

S hogy a Dante-fordítás, az esszé beszivárgott-e a költeményekbe? Igen, hiszen a nagy kérdés, hogy ki vagy mi az Isten, és milyen. Ő maga rendes katolikus családban nevelkedett, hittanra járt, ministrált. Amikor megérezte, hogy saját neméhez vonzódik, nehéz volt eldönteni, hogy hova menjen, mit tegyen. Kérdezte az Istent, neki láthatóan nem tetszett a dolog. Elment egy pap barátjához, aki ingatta a fejét, mondván, nem helyes ez. Megkérdezte: nem tudod ezt abbahagyni? Nem, nem tudom, válaszolta. A pap hümmögött, de emberileg reagált. Nádasdy Ádám úgy érezte, ezzel hiteles forrásból biztosították róla, hogy a Jóisten mégis látja őt. S nagyon jó, hogy lefordította Dante Isteni színjátékát, mert amikor ott lesz majd, fenn, és Szent Péter megkérdezi tőle, hogy te, itt?, akkor előveheti a könyvet és megmutathatja.

Ami az Isteni színjátékot illeti, azt nem tudja, mennyire használják a diákok. Tény, hogy először nyomtak belőle kétezret, aztán újabb kettőt, most pedig a 6 ezer felé közelednek. Szóval szépen haladnak vele, pedig vaskos, drága kötet. Ezért a kiadó úgy döntött, hogy a Pokol részt papírkötésben, olcsón is megjelenteti, miután az kötelező olvasmány. Nádasdy különben a Babits-féle fordítást kezdte újra olvasni, szép, szecessziós, de rejtélyes, nehéz szöveg. Ezért néha kell mellé a sajátját is lapozgatni.

Arról is szó esett az esten, hogy Nádasdy Ádám magyar nótákat is énekelt, a lányával, Vilmával a Klauzál téri Pepita Ofélia Bár pincéjében. Eredetileg egy estet terveztek, de aztán nagy siker és sorozat lett belőle. Erről azt mondja, hogy a magyar nóta a nemzeti hagyomány része, ily módon beleillik az aktuális eszmerendszerbe. Arról is beszélt, hogy a nyáron Szigligeten elvállalta a versszeminárium vezetését. Délelőtt szemináriumot tartott, délután magánrendeléseket a kertben, a padon. Igyekezett segíteni, tanácsokat adott. Mert nem igazán kritikus alkat, amelyik olyan, mint egy profi becsüs. Csak arról tud beszélni, ami neki tetszik. Az Örkény Színház stúdiójában is szerepel. Dilettáns költők verseit olvassák fel színészek, ő a műsorvezető. Ja, és nyugdíjba ment, most már csak egy, a Bevezetés az angol nyelvészetbe kurzust tartja az egyetemen.

A Hamlet fordításáról is kérdezték. Ismert, hogy népszerűek Shakespeare-fordításai, könnyen érthető, mai, de pontos sorai miatt. Az Örkény Színházban játszották az ő Hamletjét, és egy diák megkérdezte, mikor jön „a Shakespeare”? Azaz a veretes,

de nehezebben befogadható Arany-szöveg. Ő ezt dicséretnek fogta fel a fiatalembertől.