Nyerges Attila meghatotta, megnevettette közönségét

Az Ismerős Arcok zenéjében, dalszövegeiben egyebek mellett a haza és a család tisztelete is megfogalmazódik. A zenekar frontembere, énekese, Nyerges Attila előadói estjén is visszaköszön ez az értékválasztás és tartalom, hiszen az Apák és fiúk című műsorból a családi háttérről, kapcsolatokról kaphatunk szép képet. Fehérváron a Királykút Emlékházban rendezték meg az estet, amelyen Attila társa a zenekar billentyűse, Leczó Szilveszter volt. Ő adott finom zenei aláfestést az igaz mesékhez, amelyek egészen az énekes gyermekkoráig vezették vissza a hallgatóságot. Először Budapesten jártunk, az anyai nagyszülőknél, majd Bátaszék miliőjével ismerkedtünk, illetve azokkal az emberekkel, történetekkel, amelyeket Attila gyermekként átélt az apai nagyszülőknél. S az édesapáról, a gyermekekről is szó esett. A felolvasott novellák szívhez szólóak voltak, egyszerre nevettettek és hatottak meg – magunkénak érezhettük őket.

Nyerges Attilát az Apák és fiúk előadói est létrejöttéről kérdeztük. Mint kiderült, ennek alapja az énekes, dalszövegíró első, Ismeretlen ismerős című novelláskötetének megjelenése volt. Ennek tartalmát tulajdonképpen nem a nyilvánosságnak szánta, inkább a családjának, gyermekeinek szeretett volna néhány személyes vallomást örökül hagyni. Pár barát biztatására azonban – akik olvasták a szövegeket – mégis összeállt és megjelent a könyv. Ezután pedig a teljes Ismerős Arcok zenekar produkciójaként született egy koncertszerű színházi est, amikor az összes novellát előadták. Ebből azonban csupán két előadás ment le, utána készült el mintegy kivonatként az „Apák és fiúk” Leczó Szilveszterrel. A szövegek közé bekerült néhány dal az együttestől, így a közönség még inkább együtt élhet a produkcióval.

Az esttel azonban viszonylag ritkán – talán évente 4-5 alkalommal – lépnek föl. Ennek oka, hogy a történetek igen személyesek, a szereplők közül időközben is volt, aki eltávozott, így lelkileg megterhelő előadni. A mesélés, az átélés újra és újra felidézi a múltat – mondta el Attila. Székesfehérvárra azonban jó ideje hívták már őket, így esett, hogy végül Bakonyi István irodalomtörténész vendégeként bemutatták az Apák és fiúkat. Arról, mitől is szereti annyira a közönség ezt a produkciót, hogy valaki akár Kalocsáról is képes ide utazni miatta, Attila úgy vélekedett: mindenkinek vannak hasonló emlékei, csak az emberek olykor túl szemérmesek kimondani és megélni azokat. Ugyanakkor sokan gondolnak nosztalgiával saját ifjú- és gyermekkorukra, ezért olyan, mintha vele együtt személyesen élnék át a történeteket. Zenekaruk pedig annyira közeli kapcsolatot ápol a közönséggel, hogy többen szinte mindenhová követik őket.

Az esten elhangzott egy mese is, amelynek megírása mintegy tisztelgés a nagy meseíró, Lázár Ervin előtt. Az énekestől megtudtuk: Lázár családtag, az édesapja unokatestvére volt. Meséi a gyermekkor részét képezték, ha volt valami újdonság, azt Attila is mindig elolvasta. Ez a kapcsolat örökre emlékezetes marad számára, akárcsak pedagógus szülei kritikái, útmutatásai, amelyek mindig segítették a dalszövegírásban, s az egyéb írások megszületésénél is.