Kultúrszalon: Így indult zenei felsőoktatásunk a dualizmusban

Legutóbb az elnök, Szabó Adrienn beszélt a magyar zenei felsőoktatás kezdeteiről, a Zeneakadémia létrehozásának körülményeiről a dualizmus korában.

A Szent István Hitoktatási és Művelődési Házba szervezett est közönsége az előzményekről megtudhatta: a kiegyezés idejére Európa nagyvárosaiban többnyire már álltak a zenei felsőoktatási intézmények. Magyarországon ez még hiányzott, az igény azonban megvolt, mert azok a fiatalok, akik zenei középfokú tanulmányokat folytattak, szerettek volna itthon tanulni. Felsőfokú iskola hiányában viszont külföldre kellett menniük. Az 1860-as években már egyre több szakmai lapban megjelent írás foglalkozott azzal, hogy szükség van zeneakadémiára. Például idősebb Ábrányi Kornél zeneszerző is szorgalmazta ezt, jó néhány politikussal együtt. Az igény azonban egy darabig nem találkozott a kormány szándékával, pedig akkor már sokakban megfogalmazódott, hogy Liszt Ferencet szeretnék elnöknek.

Az országgyűlési képviselők ugyan többször foglalkoztak a zeneakadémia-alapítás kérdésével, ám a végső döntés csak nem akart megszületni. (Mindeközben Lisztet felkérték elnöknek.)

Az ügyet mások mellett Andrássy Gyula, Deák Ferenc és Apponyi Albert segítették, így végül a Magyar Királyi Zene­akadémia 1875. november 14-én megnyithatta kapuit.

Az első tanári gárda: az elnök Liszt Ferenc mellett Erkel Ferenc látta el az ügyviteli teendőket, ott volt még Ábrányi Kornél, Volkmann Róbert és Nikolits Sándor – sorolta a neveket Szabó Adrienn, s hozzátette, hogy az első évben csupán zongora és zeneszerzés szakra hirdették meg a jelentkezést. Harminc körüli fővel kezdett működni az akadémia, ám két év múlva már 71 fő volt a létszám. Az oktatás egy Hal téri épület lakásában indult be, három zongorával. Mivel egyre több lett a növendék és a tanár, idővel nagyobb helyre kellett költözni, ez lett a Sugár úti épület. Ebben alakították ki Liszt Ferenc lakását is, amely ma múzeum. Érdekesség, hogy a zeneszerző, elnök szobájából közvetlenül át lehetett menni a hangversenyterembe.

Ám ez az épület is kicsinek bizonyult, főleg hogy a Zene­akadémiát egy időre összevonták a színiakadémiával. Elnöke pedig utóbbi vezetője, Liszt tanítványa, Mihalovics Ödön lett Liszt Ferenc 1886-os halála után. A Zeneakadémia Mihalovics vezetése alatt költözött mai helyére, a Liszt Ferenc térre, a volt Vakok Intézetébe (közben több újabb szak is indult). A vasbeton szerkezetű, ám ügyesen, sok szecessziós díszítéssel, elemmel kivitelezett épület tervei 1901-ben készültek el. Szimbolikája érdekes, eklektikus, a zeneművészet mindenek fölött állását hirdeti, hiszen számos nép, kultúra mitológiájának, szimbólumrendszerének alakjai láthatók a képeken. Az iskola ötnapos rendezvénysorozat keretében költözött be az épületbe 1907-ben – tudhattuk meg Szabó Adrienntől, aki sok vetített archív és mai fotóval mutatta be a pár éve teljesen, az eredeti állapot szerint felújított Zeneakadémiát.

Az előadásban szó esett még arról, hogyan akartak az alapvetően kétnyelvű (magyar, német) intézményből csak magyar nyelvűt csinálni. Több kiváló pedagógus ugyanis németül beszélt és oktatott, őket arra kötelezték, hogy két éven belül meg kell tanulniuk magyarul. A külföldi hallgatók számát csökkentették, ám szerencsére teljes alapszabály-módosítást nem sikerült elérni, így az akadémia szépen építkező iskola lehetett, ahová idővel visszakerültek az onnan kinevelt, tehetséges, magyar anyanyelvű tanárok.