Lezajlott a táncház napi össztánc és a Pesovár-díj átadása Székesfehérváron

Két olyan esemény is volt Fehérváron szombaton, amelyeken főszerepet kapott a néptánc. Az egyik a Gyermek és Ifjúsági Néptáncegyüttesek VI. Fesztiválja, amelyet az MMK-ban tartottak, a másik pedig az Alba Regia Táncegyüttes táncház napi programja. A kettő akkor kapcsolódott össze egy időre, amikor a fesztiválon résztvevő csoportok felvonultak az MMK-tól a Városház térig, ahol a Kákics zenekar várta őket, hogy talpalávalót húzhasson a közös tánchoz.

Az ifjak az Országalma köré gyűltek, díszes, szép népviseletükben és ellejtettek néhány olyan táncot, amelyekbe a bátrabb civilek is bekapcsolódhattak (belőlük ugyan kevés volt, nézőből viszont annál több akadt).

Ezután a fesztiválozók visszatértek a művelődési házba, aki pedig akart, az átmehetett a Táncházba, ahol a már hagyományos foglalkozás zajlott. Vagyis, a kézműveskedés után népi gyermekjátszó, majd felnőtt táncházi mulatság.

Majoros Andor művészeti menedzsertől megtudtuk: Fehérvár 1974-ben csatlakozott a mozgalomhoz, azóta viszont folyamatosan tartanak táncházakat. A magyar színpadi néptánc történetének két fontos pillanata volt a 20. században. Az egyik, amikor az a természetes közegéből, a nép közül fölkerült színpadra 1931-ben a Gyöngyösbokréta mozgalomban. A másik pedig, amikor a színpadról 1972-ben visszatért a nép, az emberek közé azért, hogy a városi ember is élje át azt a szórakozási lehetőséget, ami régen falun adott volt.

Az Alba Regia Táncegyüttes jó ideje havonta egyszer tartja táncházait a Malom utcában szeptembertől júniusig.

A szombati alkalom rendhagyó volt, hiszen ezúttal a Kákics is fellépett moldvai dallamokat előadva, s átadták a Pesovár Ferenc-díjat. Utóbbit a neves néprajz-és néptánckutatóról elnevezett alapítvány ítéli oda.

A választás ezúttal a Kákics egyik zenészére, Lendvai Tiborra esett, aki a fúvós hangszerek mestere.

Ezután éjszakába nyúlt a mulatság...