Tíz éve libben a szoknya az Ikarus Senior Táncegyüttes előadásain

Múlt szombaton gálaműsorral ünnepelte tízéves fennállását az Ikarus Senior Táncegyüttes. Ahogy a tíz évvel ezelőtti rajt pillanatában, úgy most is a Művészetek Háza színpadán ropták. Kovács József a Gárdonyi Géza Művelődési Ház nyugalmazott igazgatója. Írott szavaiból valóság lett! Az első évben Gula Miklós vezette az együttest. Anno aktív táncosa, vezetője is volt az Ikarus Néptáncegyüttesnek. Abban, hogy néptánctanár lett, meghatározó szereppel bír mindazon élmény, amit ebben a közösségben átélt, megtapasztalt. A gálán az ikarusos évekről mesélt.

– Gyermekként jó volt szaladgálni, játszani. Kamaszkorban megfoghattuk a lányok kezét, derekát! Felnőttként egy-egy koreográfiával ki tudtuk fejezni az érzéseinket – emlékezett. – A néptánc a mi kincsünk. S hogy mit kezdünk a kincsünkkel? Van, aki a kincset bezárja, eldugja, félti, van, aki kiállítást csinál belőle, mi továbbadjuk. S minél többet adunk, annál gazdagabbak leszünk – mutatott jó irányt, majd átengedte a színpadot a táncosoknak.

Gőbölös Gábor a seniorok vezetője, vele még a gála előtt beszélgettünk.

– Én is a táncosok között voltam. Egy év után vettem át a vezetést. Nagyjából az a mag maradt meg, akik az első produkcióra összejöttek. Volt némi jöttés-menés, de a létszám körülbelül 20 körül megállt, ez állandónak is tekinthető. Vannak olyanok is köztünk, akik nem táncoltak korábban! A gyermekei táncoltak, vagy a tesója, úgy ismerkedett meg a néptánccal – beszélt a csoportról.

– Összetartó, régóta együtt lévő közösség a miénk, ezzel együtt befogadó is, mindenkit szeretettel fogadunk, ha csatlakozni kíván. Rajta múlik, hogy mennyire tudja komolyan venni. Ha igazán akarja, marad. Heti egy alkalommal próbálunk, jelenleg A Szabadművelődés Házában vagyunk a TáncolKodó Táncegyüttessel közösen – folytatta az aktív társaság bemutatását a művészeti vezető. Fellépéseikről szólva kiemelte, arra különösen odafigyelnek, hogy megmutassák magukat vidéki táncosaik falvaiban is, például Sárszentágotán, Söréden, Sárkeresztesen.

– Vannak köztünk pedagógusok, az ő intézményeikbe is rendszeres ellátogatunk, hogy ezzel is segítsük egymást – tett hozzá Gábor, aki maga is néptánctanár, az abai Sárvíz Művészeti Iskolában oktat.

Hagyományozódik családon belül a néptánc szeretete, kultúrája, művelése? Kérdeztük.

– Igen, van, akinek a gyereke is táncol. Természetesen, azok az emberek, akik ehhez egyszer közel kerülnek, igyekeznek a családjukat is behúzni, bevonzani – mondta erről Gőbölös Gábor. – Ha valaki magyar népi kultúrával foglalkozik, az meghatározza, hogy milyen értékrendet képvisel: kötődik a magyar népi paraszti hagyományokhoz, s annak erkölcsi mintáinak megfelelve próbálja élni az életét. Ez vagy sikerül, vagy nem, de a minta adott, úgyhogy nyilván hat az élet többi területére is a néptánc, a népi kultúra. Nem lábfejű táncosok vagyunk! Nem arról van szó, hogy bemegyünk próbára, vagy a fel a színpadra, s megcsináljuk a koreográfiát, mint egy tornagyakorlatot. Ez áthatja mindannyiunk egész életét.