A horvát felvilágosodás az irodalomban

Az irodalomtörténész az előadásra összegyűlt kis létszámú, de érdeklődő közönségének minden egyes tagját baráti kézfogással és személyes bemutatkozással üdvözölte. A horvát szakon kis létszámú csoportokhoz és szemináriumi foglalkozáshoz szokott egyetemi oktató bevallása szerint kifejezetten otthonosan érezte magát a Szent László teremben rendezett szűk körű előadáson. Kezdésként a horvát és szlovén irodalom tudósa az MTA immár másodszor megválasztott elnökére, Lovász László matematikusra utalt, aki már első hivatali ciklusában meghirdette: a tudományoknak ki kell lépniük az egyetemek és az akadémia falai közül.

Ennek megfelelően Lukács István a keddi alkalommal maga is igyekezett egyetemi alapossággal és időtartamban előadni, amit a hallgatóság igen hálásan fogadott. Noha a meghirdetett téma a 18. századi horvát nyelvű irodalom volt, a tárgyat nagy alapossággal körüljáró nyelvész és irodalmár könnyű kézzel adott színes és átfogó hátteret a szűkebb témához, felsorakoztatva a korai nyelvemlékeket, a Krk szigetén talált, kőbe vésett elsőtől a dalmáciai reneszánszon át a 19. században először horvátra fordított, időmértékes homéroszi eposzokig.