Pozitív üzeneteket mutat meg festményein Schandl Viktor

Vászonra festett olaj. Aktok és félaktok, lovak, egy-két város-, illetve tájkép, no meg a legutóbbi alkotások közül az útkeresésnek is titulálható, kissé absztraktba hajló, monokróm festmények láthatók a kiállításon. A legszembetűnőbb, hogy a képek többsége már-már fotószerű.

– Sokan azt mondják, hogy fotórealista stílusban festek, ám az én olvasatomban a fotószerű és a realizmus nagyon is különbözik, ezért nem szeretem ezt a kifejezést. Én úgy fogalmaznék, idealista stílusban festek. A fotózás egy teljesen más műfaj, és ha azt mondják a képeimre, hogy az összes fotószerű, az számomra nem dicséret – magyarázta Schandl Viktor, aki elárulta: igaz, hogy fotókról fest, ám szinte száz százalékban a saját maga által készített fotókat használja. Vagyis minden esetben ismeri a helyszínt, annak hangulatát és természetesen begyűjti az ottani benyomásokat is. Az általa készített fotók számára a születendő képek vázlatai.

De hogyan kezdődött a festészettel kötött szerelem? – A kezdet nem köthető egyetlen élményhez vagy eseményhez. Amióta az eszemet tudom, rajzolok. Rajzoltam az óvodában, az általános iskolában és ezt tanultam végül a Tóparti Gimnázium grafikus osztályában is. Tanulni – iskolai keretek között, a szó hagyományos értelmében – sosem szerettem, ezért számomra tovább tartott a középiskola elvégzése. Így viszont megvolt az az előnyöm, hogy Pinke Miklós, Szentesi Zsuzsa és Kovács Árpád személyében három művésztanárom is volt, akiktől tanulhattam. Főiskolára sosem jelentkeztem, mert nem éreztem, hogy az akkora pluszt adna, így leginkább autodidakta módon tanultam, fejlődtem tovább – vallott magáról a fiatal művész, akinek tehetségére korán felfigyeltek: tizenéves korában már került fel képe a Vörösmarty Színház kiállítóterének falára. Több pályázaton is sikerrel szerepelt, és számos önálló tárlata nyílt. Bár úgy gondolja, hogy a marketingre nem fektet elég nagy hangsúlyt, pedig a festészete megérett már arra, hogy ne csak 3-4 évente jelenjen meg munkáival a nagyközönség előtt. Ez pedig azért meglepő, mert amúgy kitartó személyiség, amit az is mutat, hogy 15 éves kora óta testépítő. Szép eredményekkel is büszkélkedhet, de amikor elérte azt a szintet, hogy már nem tudott természetes módon, kizárólag edzés útján fejlődni, abbahagyta a versenyzést. Ám ma is rendszeresen edz.

Célok? Általánosságban megfogalmazva: menni, menni mindig előre, tanulni és fejlődni, a képekhez hozzátenni valami pluszt tartalomban és minőségben egyaránt. De konkrét is elhangzott: – Annyi negatív dolog van a világban. Volt egy időszak, amikor azt mondták, a művészetek tükröt tartanak elénk, hogy lássuk ezeket. Én viszont úgy érzem, ezt most már be kellene fejezni és inkább a jó dolgokat, a pozitívumokat kellene megmutatni. Én erre törekszem, és szeretném, ha a képeim és azok pozitív üzenete eljutna az emberekhez.