„Különutas” világ, Ujházi Péter öt évtized során készült műveiből

A Szent István Király Múzeum Csók István Képtárában november végén nyílt meg a tárlat, amelyre Ujházi Péter elmúlt öt évtizedben alkotott, változatos témájú és technikával készült alkotásaiból válogatott a kurátor, Izinger Katalin művészettörténész. A nagyon színes, sok-sok mögöttes tartalmat rejtő anyag térben való megjelenítéséért Gerhes Gábor képzőművész felelős, aki az Ujházi által sokszor használt, számos művön megjelenő kék színt tette meg uralkodóvá a tárlaton. Ám van a falakon sárga, narancs, szürke, attól függően, hogy a művek milyen témakörben készültek.

Környezetét, az alakokat szívesen ábrázolja groteszk módon

Ujházi Péterrel a kiállítás közegében beszélgettünk. Mint mondta: nem tudta, miből áll össze az anyag, nem vett részt a válogatásban, úgyhogy a végeredmény neki is meglepetést okozott.

Egy labirintus alakult ki a képtár emeleti terében, s eme útvesztőnek köszönhetően a művész világában, fő témáiban veszhetünk el, majd ki is találhatunk onnan. Ahogy a kiállítás ajánlója fogalmaz: „A különutazás terei” nem csupán valós helyszíneket jelenítenek meg, hanem Ujházi belső tereibe, gondolataiba, lelkivilágába is „utaztatnak”.

A cím kapcsán tettem föl a kérdést, hogy mennyire érzi magát különutasnak a művészvilágban Ujházi Péter?

– Nem érzem magam annak. Másrészt viszont mindannyian különutasok vagyunk, így egyáltalán nem lógok ki a sorból. Az igaz, hogy nem minden irányzattal, témával tudok azonosulni – s ha az a fősodor, akkor számíthatok különutasnak. Máskor pedig ugyanazt csináltam, mint a művészek nagy része.

A tárlatra visszatérve már arról beszélünk, hogyan jelennek meg a térben az alkotás különböző helyszínei, s azok mit jelentenek a művész számára. Ujházi Péter több országban járt, ezek hangulata, az ott átéltek éppúgy megihlették, mint a közeli Nadap vagy Árkipuszta. Nadappal majd’ ötvenéves kapcsolat ez, s van ott egy műterem is. A művész megörökítette például a nadapi kocsmát a groteszk alakokkal – ezt a fajta ábrázolásmódot Ujházi nagyon szívesen alkalmazza.

Székesfehérvár a szülőváros, az állandó lakhely, amelynek történelmi múltja, jelene, változásai nap mint nap hatnak rá. Megfestette a Bányató környékét, amely az egyik kedvence, de sok fehérvári motívum köszön vissza egyéb képeken.

A tárlat fontos részét képezik az elvontabb témák

A külföldi helyszíneknél jelentős volt például Párizs, Róma, Prága, New York. Utóbbi városban összesen háromszor járt, festményein pedig az őt különböző helyszíneken ért impressziók jelennek meg. Erősen hatott rá a hatalmas, nyüzsgő város, amely annyira más, mint akár az európaiak. Lenyűgözte a rengeteg ember, a tömeg, de közben mindez ijesztően hatott rá. Ezt az érzést azonban sokszor szintén görbe tükörben ábrázolva, groteszk alkotásokon keresztül mutatta meg. Már az eddigiekből is kiderülhetett: Ujházi Pétert sokszor riasztja a külvilág, annak durvaságai, ezért is keres föl szívesen olyan helyeket, ahol ezeket el tudja kerülni, s megtapasztalhatja a természet szépségét és harmóniáját. A tárlat fontos részét képezik az elvontabb témák, így például az űr, a bolygók, a csillagos ég megjelenítése festményeken, másrészt a rémalakok ábrázolása hatalmas agyagszobrokon. Utóbbiakban az emberben rejlő félelmek öltenek testet, s azáltal, hogy megjelenítődnek, oldják is a mindenkiben meglévő szorongásokat, rémségeket. Az óriási, sok-sok apró részletből összerakott alakok igazán döbbenetes látványt nyújtanak. Az egyik címe Lépő torony, s valóban: Ujházi Péter annak idején tornyokat akart csinálni. Ennek megvalósításában Korompai Péter keramikus segítette, akinek Árkipusztán van műhelye. Most is készülőfélben van egyébként egy nagyméretű alkotás: a kiállításon látható biciklis figura párja.

A különutazás terei

Érdekességek a tárlatban az átalakított dilettáns képek, amelyek úgy születettek, hogy a művész régi, talált olajfestményekre festett rá, illetve egyéb anyagok (például fémreszelék) felhasználásával hozott létre új látványt. Ebből is látszik, hogy Ujházi a kísérletezés mestere: a klasszikus technikával készült festményei mellett vannak úgynevezett művészdobozai, kollázsai, de rajzai is. Utóbbiak nagyobb számban most láthatók először nagy nyilvánosság előtt ebben az összeállításban. A hátulról megvilágított rajzok nagyon jól érvényesülnek, van közöttük önarckép is. Ujházi Pétert a történelem is érdekli, de kívülről, bizonyos távolságtartással figyeli annak alakulását, s a folyamatokat, történéseket sokszor inkább iróniával ábrázolja, a tragikus emelkedettség helyett. E művek szintén a labirintus egy részét képezik. Azt, hogy melyik technika mellett dönt, jellemzően az határozza meg, hogy mit talál maga körül a műteremben. Vagy akár egy kirándulás, egy baráti látogatás alkalmával. Ilyen hát Ujházi Péter színes, „különutas” világa – tekintsenek bele, s tapasztalják meg, hogyan hat önökre! S ha szerdán 18 órától van idejük, akkor menjenek el A különutazás terei című kötet bemutatójára a Csók Képtárba! A könyv a kiállítással egy időben jelent meg, s a 2010 után készült művek katalógusszerű ismertetése mellett a művész pályájáról és életéről szóló tanulmányok kaptak benne helyet. Az est vendége lesz Kovalovszky Márta, Salamon Júlia, Varga Gábor Farkas, valamint Izinger Katalin.