A karanténhatás művészi lenyomata

A Székesfehérvári Művészek Társaságának csoportos kiállításán két teremben figyelhetjük meg, melyik művészt hogyan érintették a koronavírus megjelenésének következtében bevezetett korlátozások, és egyáltalán, milyen hatást váltott ki a COVID-19 jelenléte.

Ahogyan a csoport is sok tagot számlál, olyan sokszínű maga a bemutatott anyag is. A művek jó része a bezártság élményére, a bizonytalanságra, a mindennapokat befolyásoló félelemérzetre reflektál, de van néhány olyan is, amely egy új kezdet kiindulópontjaként fogja föl a koronavírus megjelenését és a vele járó, egyelőre tartósnak tűnő átalakulást.

A felhasznált technikák is igen változatosak: a hagyományosabb olajfestmények mellett megjelennek a dobozmunkák, a kollázsok, van grafika, kerámia, installáció és textil munka is. A maszk, ami mára gyakorlatilag napi és kötelező kellékünkké vált, több alkotáson is látható, illetve van művész, aki konkrétan felhasznált egyet-egyet. Ilyen Haraszti Zsolt Karanténdoboza, amelyben egy kis tükör előtt látjuk kifeszítve a maszkot, mellette pedig a művész maszkos portréja jelenik meg fotón.

Arany Gold Zoltán szintén használja az orr, száj eltakarására alkalmas kelléket: Zászlófelvonás című képén például zászlóként, a sokkal drámaibb hatást kiváltó Hajó című képen pedig vitorlaként jelenik meg a maszk. Utóbbi azért különösen megrendítő, mert a hajó alatt a vízbe vesző emberek látványa képezi a hullámokat…

Varga Gábor Farkas az Önkéntes izoláció című plakátjával van jelen, amely egy, a karantén időszaka alatt rendezett online kiállításon is szerepelt. A mű az egyéni felelősségvállalást hangsúlyozza, mellette pedig egy jóval vidámabb hangulatú fotó és pár sor arról, hogy bizony a korlátozás időszaka arra is jó volt, hogy az ember elvégezzen olyan feladatokat, amelyekre addig nem volt ideje: például kialakítson egy jó kis tetőteraszt.

Szentes Ottokár festménybe oltotta a szorongás, a kijárási korlátozás élményét: Meddig még című képén a finom, lírai környezetben ott van a rácsban végződő átjáró is. Pinke Miklós ugyancsak festménnyel készült, ám ez sokkal oldottabb hangulatot áraszt: a burjánzó növényekkel teli kert mint ideális menedék látható a képen, miközben annak szélén az otthon egyéb helyiségei, kellékei – edények, ajtó – is feltűnnek.

Ujházi Péter nagy méretű szabadvászna és jellegzetes Ujházis képe a Jaj a mának, itt a múlt, illetve a Jajok címet viseli. E művek zaklatottságot, iróniát is közvetítenek.

Szabó Anikó a frappáns A piece of peace (Egy darabka béke) című textilmunkát állította ki, amely zöld füvet imitál, s ezzel a természetet mint felszabadító, a léleknek is nyugalmat adó közeget mutatja meg.

Nagyon érdekes és elgondolkodtató, spirituális mű Tóth Adrien Útvesztője, amely egy labirintust ábrázoló elektrográfia, körülötte sűrű erdő képével. A művész útmutatójában leírja: az Útvesztő több rétegű felvetés, amely jelképezi a civilizáció labirintusába zárt földlakókat, de az egyes embert, az egyén felelősségét és döntési helyzetét is. Majd két idézet is következik.

Ilyen rövid leírást egyébként többen mellékeltek alkotásukhoz.

Bőven sorolhatnék még példákat az érdekes, gondolatgazdag munkákra, de az a legjobb, ha mindenki megkeresi, melyik a hozzá legközelebb álló értelmezés, hangulat.

Közben pedig így, a második hullám közepette reméljük, hogy a Karantén after nem egyben Karantén before is…