Egy jó tojáspacal, Dumas módra – Szederkényi Olga főzte az író receptjéből

Szederkényi Olga szerkesztő, újságíró, dokumentumfilmes, műfordító 2012 óta szabadúszóként dolgozik. Az elmúlt években forgatott filmet, írt hangjátékot s egyebek mellett lefordította a kedvelt francia író, Alexandre Dumas irodalmi szakácskönyvét. Erre a műre az 1802–1870 között élt Dumas állítólag büszkébb, mint kalandos történelmi regényeire. Olga a mű körülbelül ötödét fordította le és szerkesztette kötetté. A munkafolyamattal, illetve a 19. századi francia konyha jellegzetességeivel, a francia gasztronómiával nemrég egy fehérvári rendezvényen is megismerkedhettünk.

Olga ekkor a könyvben szereplő receptek közül a tojáspacalt készítette el saját kezűleg.

Miközben mások ezt kóstolgatták, mi beszélgettünk.

– Dumas halála előtt nem sokkal, 1870 szeptemberében adta le a kéziratot, majd decemberben elhunyt. A könyv franciául 1873-ban jelent meg, a magyarra fordítására pedig eddig valószínűleg azért nem vállalkoztak igazán, mert nagyon nagy terjedelmű, több mint ezer oldal, sok recepttel. Ám mivel irodalmi szakácskönyvről van szó, vannak benne novellák, és Dumas bemutatja azt is, hogy az étkezés kultúráján keresztül mennyire meg lehet ismerni az embereket. Nem véletlen, hogy az író élete fő művének tartotta a szakácskönyvet. Én végül két évig dolgoztam a szöveg egyötödén, s ha ezt fölszorozzuk, akkor ezt egy nálam franciául még jobban tudó ember körülbelül 5-6 év alatt csinálná meg. Az is kérdés volt, vajon a magyarokat milyen mélységben érdekli a francia gasztronómia? Én beleszerettem ebbe a témába, s ha már így alakult, belevágtam a munkába. Megtaláltam a Corvina Kiadót, amely már csak a magyar vonatkozások miatt is vállalta a kiadást 2014-ben.

Olga lefordította a könyv elején található kisregényt, amelyből kiderül, hogy ha egy kultúra a csúcson van, akkor a gasztronómiája is oda kerül. Ezután összeszedte azokat a szócikkeket, alapanyagokat, amelyeket érdekesnek talált. Így haladt előre a megadott oldalszámig. Közben figyelt arra, hogy mi lehet érdekes a magyar szemnek, ízletes a szájnak. Valamint arra, hogy benne legyen Dumas személyisége, továbbá az általa bejárt országok konyháiból az, ami itt nekünk tetszhet. A könyv ugyan már hat­éves, de szinte folyamatos iránta az érdeklődés. Így akár ki lehetne bővíteni, s Olga hajlandó is lenne erre.

Dumas egyébként attól zseniális, hogy nem csupán leírja az alapanyagokat, hanem az étel történetét is elmeséli. Hihetetlen sztorikat rögzített például a vajköpülésről, az ételről komplexen gondolkodik. Nálunk most kezdünk ehhez hozzászokni, kezdünk kíváncsiak lenni rá, honnan jön az étel, az alapanyag – mondta Olga.

A könyvben sok recept található, a szerző minden alapanyaghoz több fogást ajánl. Húslevesből szintén többféle van.

Ahhoz azonban, hogy valaki ezeket otthon elkészítse, már gyakorlottnak kell lenni, a receptekhez ugyanis nincs megadva anyaghányad, pontos mennyiség. Csupán jellemzően ennyi: „Tegyél fel hagymát, szórd meg sóval…”.

Jó továbbá, ha az olvasó, a receptek alkalmazója kifinomult érzékkel, ízléssel rendelkezik. Eközben viszont Dumas nem sznob és hivalkodó, ugyanakkor rafinált, hiszen például a tojáspacalhoz a só, bors mellett szerencsendiót ajánl, amitől nagyon egyedi a végeredmény. Az ételt vajon kell elkészíteni, tejszínnel, a felvágott tojáscsíkokkal, ami különleges kombinációt eredményez. A végén pedig sok zöld fűszerrel szórhatjuk meg.