2021.03.02. 17:30
Fejlesztésre, felújításra, pályázatokra vár a mezőfalvi német tájház
A német önkormányzat múlt év végén, decemberben vette át a helyi sváb tájház fenntartását Mezőfalva nagyközségének önkormányzatától, a tulajdonostól, akik még 2004-ben vásárolták meg az épületet. Jó kezekbe került.
Molnárné Troppert Mária a német tájház tiszta szobájában, előtérben egy viharlámpa
Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap
– Azért vettük át, hogy megpróbáljuk kézbe venni, kicsit rendbe tenni – nyilatkozta lapunknak Molnárné Troppert Mária, a helyi német önkormányzat vezetője.
A ház nagyon szép, árad belőle a történelem, de sok helyen elkél a felújítás, s az állagmegőrzés önmagában is állandó odafigyelést, költséget jelent, ehhez Molnárné szavai szerint sok millió forintot kell megmozgatniuk. Hagyományőrző programokat szoktak itt szervezni. Szüreti bál idején a háznál gyülekező csoportok színe előtt, az épület mögötti hatalmas udvarrészen meg tudnak fordulni a falut bejárni elinduló felvonulás szekerei.
– A ház fejlesztésre szorul mindenképpen. A tető nádtető, és a nádtető olyan, hogy azt két évente rendbe kell rakatni, mert a nád nagyon kényes, hullik, és a poszméh is megtámadhatja. A ház fala vert fal, az is folyamatosan igényli a gondoskodást – fogalmazott Molnárné Troppert Mária, aki egy 2006-ban történt tetőfelújításról tudott beszámolni; annak már 15 éve.
– Azért tekintjük ezt sváb parasztháznak, mert a falu összetétele abban az időben, amikor ez a ház is épült, 80-90 százalékban német ajkú volt. Ők hagyták itt a nyomaikat, az épületeiket, a hagyományaikat – mondta. – Megtörtént a kitelepítés 1946-ban, de a házak megmaradtak, bár mások lakták. A berendezési tárgyakat a németek nem vihették ki magukkal, így ezek megmaradtak a házakban, akárki foglalta el, a régi élet mementói itt maradtak. Ez a ház 1875-ben épült, a Birkás család tulajdonában volt kezdettől fogva, végigkísérte a családtörténetet – elevenítette fel.
Nem meglepő, a Birkás család is sváb származással bírt. A negyven méter (!) hosszú középparaszti ház több gazdasági épülettel is rendelkezik, istállóval, lóistállóval, fészerrel.
– 1992-ben halt meg az utolsó családtag, aki még képviselte a régi életformát. Amikor ő meghalt, a szomszédok vették meg a házat, s tették rendbe – ismertette Molnárné. – A házban megmaradtak eredeti, régi dokumentumok, egy szekrény tetején, egy bőröndben találtuk meg a család régi papírjait, fényképeit. A berendezés darabjai is eredetiek.
– Budaörsön van a sváb tájházak központja. Velük jó kapcsolatban vagyunk, Jaszman Gabriella a vezetőjük. Ő ismeri ezt a tájházat – fordult immár a konkrét tervek elősorolásához a német önkormányzati vezető –, már régóta beszélünk róla, hogy kiállítóhellyé kéne tenni a tájházat – mondta.
Tudniillik, ha megkapja a mezőfalvi tájház a kiálllítóhely minősítést, úgy a jövőben nagyobb eséllyel pályázhat – többek között – magának az épületnek a felújítására, állagmegóvására is.
– Tavaly év végén elkezdtük a tárgyakat leltárba venni. Az a módja ennek, hogy minden tárgyról tíz szempont szerint leírást kell készíteni fényképpel. Amikor ez megvan, egy szakértő leltárkönyvet készít. Ezzel együtt lehet beadni a kérelmet az Emberi Erőforrások Minisztériumának kulturális, múzeumi osztályához – mondta Molnárné. – Januárban elkészültünk a digitalizálással, a szakértő éppen írja a leltárkönyvet. Ennek lebonyolításához elnyertünk egy pályázatot az országos német önkormányzatnál. Már be is adtuk a kérelmünket, elbírálás alatt van. Beléptünk a Tájházszövetségbe is. Máris van egy lehetőség a Bethlen Gábor Alapkezelőnél a nemzetiségi és egyházi keretből 2 millió forintig lehet pályázni a fenntartásunkban lévő intézmények fenntartására, ezt is beadtuk – ismertette.