Pásztorból lett a népművészet mestere az egykori seregélyesi fafaragó

Gál János 1938-ban Borsodban született, édesapja pásztor volt, aki foglalkozott fafaragással és bútorkészítéssel is. A második világháborúból nem tért haza, így János félárván nevelkedett egy tanyán, onnan járt iskolába. Maga is pásztor lett, aztán kitanulta az ács mesterséget, közben édesapja példáját követve faragni kezdett: eleinte balta- és ostornyelet, cigaretta szipkát, majd később bútorokat, játékokat készített. A hetvenes évektől születtek szobrai, még később további olyan alkotásai, amelyek jeles történelmi eseményeknek, személyeknek állítottak emléket. Több más elismerés mellett a Népművészet Mestere díjat 2002-ben kapta meg, 2008-ban hunyt el Seregélyesen.

– A legnagyobb öröm az alkotásban a felszabadult, vég nélküli játék, új utak megnyitása, a harmónia és az örömszerzés a másik számára – idézte szavait szerdán délután a művészeti képzésben is jeleskedő Seregélyesi Baptista Általános Iskola igazgatója, Sajtos József. Felidézte: – Volt egy ember, aki élete utolsó évtizedében falunkban élt, alkotott. Ahogy jött, úgy ment el. Csendben. Alkotásai, ha nem is köztéren, de megmaradtak. Ezért jó volna, ha Seregélyesen is látható volna szobra, mert ezzel még tartozunk az emlékének.