Az Országalma jelentősége Fehérvár életében

A települési értéktárba való felvételi javaslatban a Székesfehérvári Városszépítő és -védő Egyesület – korábbi kutatások és kötetek (Entz Géza Antal (szerk.): Magyarország műemlékei, Kállay István: Székesfehérvár kiváltságlevelei, Magony Imre: Székesfehérvár szobrai, Zsoldos Attila-Neumann Tibor: Székesfehérvár középkori kiváltságai) alapján megfogalmazott - írása szerint „az Országalma Városház téren történő felállításának oka nem csak az volt, hogy központi helyet találjanak neki, hanem az is, hogy egyes, mára meghaladott kutatói elképzelések szerint ott állt Szent István bazilikájának egyik tornya. Mások napjainkban is fenntartott vélekedése szerint a koronázó templom előcsarnoka foglalta el a kút helyét.” Később pedig, az itt feltárt alagsori pincében élelmiszertárolásra alkalmas jégverem állt, melyet a török időkben börtönként használtak.

A Mesés Fehérvár című könyv szerint ugyanis a török időkben közel 110 négyzetméteres nagyságú, tízszer-tíz méteres jégverem volt itt a föld alatt, vastag fagerendákkal kibélelve. Ebben a sötét veremben rabokat is tartottak. Ettől függetlenül, hűvös jellege miatt a város éléskamrájaként használták, ahol a közeli mocsarakból idehordott jéggel hűtötték tovább az ételt. Siklósi Gyula 1988-as ásatásainak jegyzeteiből derült ki ez az érdekes részlet, ahogy az is: a verem feltárásait követően visszatemették a vermet, így nem látogatható. Közvetlenül az Országalma felállítása előtt pedig egy másik alkotás állt ezen a ponton: 1928–37 között Bory Jenő Püspök-kútja díszítette a város Fő terét.

Az első említések

A helyszín mindenkori központi szerepéről térjünk rá az Országalmára, mint köztéri alkotásra. A mű terveiről először 1943. február 1-jei keltezésű említést találtunk az Országépítés című lapban: „Ugyancsak tavasszal helyezik el Ohmann Béla emlékművét, mely az Országalma formájában a székesfehérvári jogot szimbolizálja.”

Pár hónappal később pedig már a Magyarság című lap említi a korabeli fehérvári tudósítások nyomán a munkálatok megkezdését. Az „Uj szobrot kap Székesfehérvár” című, 1943. július 18-i cikkben ez áll: „A Károly király-téren, — írják a székesfehérvári lapok — ott, ahol régebben a Püspök-kút állott, pár nap óta munkások dolgoznak. Most készítik el az alapozását a „Fehérvári Jog” című emlékműnek, amelyet rövid időn belül felállítanak./ Az impozáns emlékművet Hómann Béla szobrászművész tervezte. Az első városjogot szimbolizálja, melyet Szent István adományozott legelőször Székesfehérvárnak. Ennek a városjognak nyomán kaptak azután később más városok is „szab. kir.’ jogállást. Az emlékmű az országalmát ábrázolja, amelyet három párduc tart. Az országalmán körben a városjog kezdőszavai olvashatók: „Libertate civitatis Albensis a. s. rege Stefano concesseat’ Az országalma hazai Vörös márványból készült.’ „ – itt azért tegyük hozzá, hogy némi félreírás történt, hiszen nem Hómann, hanem Ohmann Béla az alkotó neve.

A háborúk viharai nem kímélték Székesfehérvárt sem. Az Országalma kapcsán egy jóval későbbi visszaemlékezést találtunk az 1960. március 22-i „Frontváros” című hírlapos cikkben, amely 1945-ös emlékeket oszt meg: „Az Országalma emlékmű talpazatára kitett holttestekre a következő feliratú táblát akasztották: „így járnak a kommunisták!” „Így járnak az együttműködők!” Előtte, 1944-ben egy fénykép is készült, mely szintén egy későbbi, 1972. december 24-i visszaemlékezésben hírlapos látható. A fényképről nincs bővebb adat, a körülményekről azonban igen: „1944. december 24-én Fehérváron átsüvöltött a szabadság szele. Ezt idézzük néhány szokatlannak tűnő hivatkozással és a Hadtörténeti Múzeumtól kapott, eddig nem ismert fényképekkel…”

Az Érdekes Fehérvár című blog írásából azonban kiderülnek a viszontagságos események is: „Sajnos a múlt rendszerben többször is "átalakították", megcsonkították az emlékművet. A várost elfoglaló szovjet csapatok harci jeleneteket ábrázoló lepellel takarták le, tetejére pedig sarló és kalapács került - ezektől 1948-ban szabadult meg. Molnár Tibor városi mérnök, hogy megmentse a műalkotást, szétbontatta azt, és a felső részét a Városmajor bozótosába rejtette. Bár 1962-ben részben helyreállították, a keresztet és az évszámokat csak a nyolcvanas évek közepén kaphatta vissza.”

Csúfolták, eltávolították

Nem telt el pár év és az alkotást eltávolították a helyéről. A tudósítás mélyen hallgat arról, hogy mi az oka, de így szóltak róla a „Múzeumba helyezik az országalmát” című Fehérvári Napló írásban: „A fehérvári dolgozók régi vágya teljesül néhány napon belül. Az „úritök”-nek csúfolt, 1938-ban felállított királyi emlékművet Bak Béla elvtárs, polgármester rendelkezésére a mérnöki hivatal rövidesen eltávolítja. Az „országalmát” a múzeum udvarára szállítják. Helye egyelőre üresen marad, a forgalom középpontjából a rendőrőrszem megy oda.  A Szabadság-tér közepének új rendezéséről később történik döntés” – írják 1949. október 21-én, valószínűleg nem a megfelelő évszámot említve a tudósításban.

Egyszer csak visszakerült

Hosszú ideig hallgattak az Országalma sorsáról a tudósítások, ám egyszer csak arra lehettünk figyelmesek, hogy „Helyreállítják az országalmát”. Legalábbis ezzel a címmel jelent meg róla tudósítás 1962. április 30-án a Fejér Megyei Hírlapban. „Székesfehérvár legszebb terén, a Szabadság téren kijavítva, visszaállítják az u. n. országalmát, a város középkori múltjának, egykori királykoronázási kiváltságának szimbólumát. A helyreállított emlékmű méginkább fokozza a tér történelmi hangulatát és a teret környező szép műemlékegyüttes művészi hatását” – szólt a fáma.

Nagy élet volt akkoriban a téren, s bizony még autók és buszok is járhattak arra. S ha nem is körforgalom középpontjaként, de a forgalomnak szinte a közepén állt ismét az Országalma. Az első kísérlet a belvárosi közlekedés mérséklésére 1965-ben történt. Ezen év június 25-én így írnak a környékről a hírlap hasábjain: „A szembetűnő ,,Behajtani tilos” táblát csak az országalmánál állították fel, a kereszteződéseknél egyelőre nem ismételték meg, pedig enélkül nem biztonságos a közlekedés.”

Április 1-i tréfa

Igazán elemében voltak az újságírók 1970-ben, az április e-jei lapszámban ugyanis azt írták: „Több olvasónk kérésére, és a közelgő idegenforgalmi szezonra való tekintettel, április elseje alkalmából áthelyeztük a székesfehérvári Szabadság téri országalmát a Velence Szálló elé, így nem kell az érdeklődőknek az egész várost bejárniuk, a főbb  nevezetességek egy helyen láthatók. Tervezzük még a középkori romkert, a történelmi városmag, valamint néhány talponálló áthelyezését.”

Új fehérvári üdvözlőlapok

A fenti címmel jelent meg egy fénykép a Fejér Megyei Hírlap 1972. április 30-i lapszámában. Addigra ugyanis, elmondható, hogy az Országalma turisztikai vonzereje, mint fontos székesfehérvári szimbólum, jelentőssé vált. „A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata is letette hozzájárulását az 1000 éves Székesfehérvár asztalára. Fóliás üdvözlő kártyáikon a megyei tanács székháza, a rézdomborításoson a Szabadság téri országalma adja meg az ünnepségre készülő város történelmi hangulatát. A színes képeslevelezőlapok a mai Fehérvárt mutatják be.„
A nyolcvanas években már senki nem gondolta, hogy ne volna jó helyen az alkotás. Az 1981. január 25-i lapszám „Az Országalma és háttérben a Medgyessy-féle török falikút” képaláírással közölt fényképet a korabeli alkotásról és környékéről, az írás azonban csak annyit szól róla, hogy „a Szabadság téren, az Ohmann Béla által készített” alkotás „lassan a város egyik szimbólumává” válik.  

Tilos az autósoknak

Már ebben az évben, azaz 1981-ben megelégelték a belvárosi forgalmat a fehérváriak. A hírlap egyik újságírója boldogan írja a szeptember 30-i lapban a változást: „Technikai analfabéta lévén, s gépjárművezetői engedélynek is híján, nagy megelégedettséggel tölt el, hogy Székesfehérvár belvárosa augusztus 15-től tilos terület az autósoknak. Még inkább örültem, mert szeretem a virágot (tehát nem lehetek rossz ember), hogy az országalma környékére leanderekkel, tujákkal beültetett virágtartókat helyeztek el a sétálók, s az üldögélők gyönyörűségére.”

Régi fénye megkopott

„Restaurálják az Országalmát” címmel 1985. november 29-én arról tudósítottunk, hogy „Mint a Szabadság téri járókelők láthatják, megkezdődött a város jellegzetes díszének, Ohmann Béla alkotásának, az Országalmának megszépítése is. A koronázási jelvényt ábrázoló nagy felületet kvarchomok ráfúvatása csiszolja simává, tünteti el az idő káros nyomait. Kiegészítésül pótolják az Országalma tetejéről hiányzó keresztet, és újjávésik a megkopott feliratos részeket”. Fél évvel később, 1986. február 6-án pedig „A városszerető lakosság örömmel tapasztalhatta, hogy Székesfehérvár értékes szobrai sorra megújulnak. Befejeződött az Országalma rekonstrukciója…”

Ami viszont különös, az a három hónappal későbbi, 1986. május elsejei tudósítás, ugyanis arról szól, hogy „Felújítják az Országalmát Székesfehérváron. Az Alba Regia Állami Építőipari Vállalat szolgáltató főüzemének dolgozói vállalták, hogy társadalmi munkában megszépítik a megyeszékhelyen, a Szabadság téren álló Országalmát. Munkájukat Cserháti Zsuzsa statikus mérnök, a Fejér Megyei Tervező Iroda munkatársa szintén társadalmi munkában segítette. Egyelőre a látható felületeken dolgoznak a szakemberek, munkájuk értéke meghaladja a 100 ezer forintot”. Hogy akkor a pár hónappal korábbi munkálatok mit jelentettek, nem tudni, de megeshet: azokat egészítették ki a felújítások. Egy egy évvel későbbi, 1987. február 5-i képaláírás pedig elárulta:  „Tavaly befejeződött az Országalma restaurálása. A három történelmi évszám felerősítésén kívül statikai vizsgálatot is végeztek, amely megállapította, hogy az Országalma alapjait meg kell erősíteni”.

Az alkotóról

A korabeli tudósítások ritkán említik Ohmann Bélát – leginkább arról szólt a fáma, hogy épp az Országalma építésének évében szegény művészt vádakkal illették. Egy lap által megjelentetett fotó alatt az állt ugyanis, hogy ő készítette a bizonyos alkotást, de nem így volt. Az eredeti művész pert indított, Ohmann pedig kijelentette: természetesen elismeri, hogy nem az övé az alkotás, ám semmilyen ráhatása nem volt arra, hogy ez a képaláírás szülessen. Gyimesi Dömötör 1992. február 29-én közölt nagyobb cikket a művészről, épp a Fejér Megyei Hírlapban. Ebben munkássága kapcsán természetesen szóba került a fehérvári Országalma is: „Az úgynevezett fehérvári jogot jelképező Országalmát a püspöki palota előtti téren állították fel. Az eredeti a harcok alatt megsérült, 1962-ben újították fel...” Az Országalma elepülési értéktárba való felvételekor megemlékeztek Ohmann korábbi fehérvári munkásságáról is: „A Fehérvári jog elkészítése előtt Székesfehérváron már több munkájával sikert aratott. 1938-ban a Szent Anna kápolna előtti téren állították fel egyik kiemelkedő művét, Kálmáncsai Domonkos prépost szobrát, a városháza tanácstermében pedig Árpád és I. István szobra dicséri tehetségét. Az Országalmával egy időben készült Ohmann másik munkája, a Weichinger Károllyal közösen készített, Prohászka Ottokár püspököt megidéző emlékmű a Prohászka ligetben.”

S ahogy a évtizedekkel ezelőtt, úgy ma is igaz: az Országalma „nem csak a főtér egyik meghatározó alkotása, de a szabad királyi város szimbóluma is”.