Amikor a Csodaszarvas csagatáj nyelven szól: Turan Road Music Csákberényben

Sántha István szociálantropológus, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársa és Somfai Kara Dávid turkológus és mongolista, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének tudományos munkatársa közel harminc évvel ezelőtt találkozott. – 1994-ben Dávid Kazahsztánban volt ösztöndíjas, és mivel utána én következtem, utazásom előtt megkerestem, hogy meséljen a tapasztalatairól. 

Így kezdődött az ismeretségünk, amiből később közös munka, majd barátság lett. Dávid évtizedek óta kutatja a belső-ázsiai török és mongol népek sámánizmusát, folklórját, én pedig szintén foglalkoztam a dél- és kelet-szibériai népek sámánista gyakorlataival, kulturális kontaktusaival. Ez is adott egy kapcsolódási pontot. Amikor 2017-ben, az Ázsia-kutató Almássy György születésének 150. évfordulóján felvetődött, hogy emlékére táblát avatnak odakint, és amire minket is meghívtak, jött az ötlet, menjünk vissza a régi terepre, Szibériába, és kezdjünk ismét zenét gyűjteni – idézte fel a projekt kezdeteit Sántha István. 

Korábban, még a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején Dél-Szibériában a sámánizmus helyi gyakorlatait folytató altaji, tuva, tofa és nyugati burját emberek körében már készítettek felvételeket. A zenei anyagokon hallható előadók még a második világháború előtt születtek, amikor az ott élők többsége nomád életmódot folytatott, ami hatással volt gondolkodásukra és az élethez való hozzáállásukra. – Ez a zene egy olyan kor lenyomata, amikor még nem tört be a digitális kultúra abba a térségbe. A zenészek nem a ma annyira divatos videómegosztót hallgatva, hanem őseiktől álmukban vagy hipnotikus állapotban, transzban tanulták mesterségüket – fogalmazott Sántha István. 

A 2017-es út után vetődött fel, hogy munkájukban ezúttal azokra a korábbi magyar kutatókra koncentráljanak, akik nem egyedül tértek haza expedíciójukból, hanem hoztak is magukkal valakit. Így került a képbe Almássy György mellett Vámbéry Ármin. A 2017 és 2019 közt tett utazások során Sántha István és Somfai Kara Dávid a magyarokkal és kunokkal rokon népeket kereste fel északnyugat–délkeleti irányban átszelve azt a térséget, amely az Urál hegység déli részétől az Aral-tó és a Turáni-alföld érintésével a Tien-san északi részéig terjed. Ezekből az élményekből, illetve a kinti zenészekkel való közös munkából született meg a Turan Road Music előadás, amelyben altaji, tuva, kirgiz és magyar hőseposzrészletek hangzanak el dobbal, fúvósokkal és topsúr hangszeres játékkal. 

De hogyan jöttek a képbe az eposzok? Iszhák Mollah tatár-üzbég származású muszlim vallástanító 1863-ban Vámbéry Árminnal jött Magyarországra, és lett a Magyar Tudományos Akadémia altisztje. Ő fordította csagatáj nyelvre Arany János Rege a csodaszarvasról című munkáját, amely aztán nagyjából száz évig az íróasztalfiókban is maradt, de üzbég népmeséket is fordított magyarra. – Ezeknek a népmeséknek a fordítását „tette helyre”, vagyis ültette mai magyarra a több keleti nyelven is beszélő Somfai Kara Dávid. Majd megszületett az ötlet, hogy menjenek vissza a mesék szülőhelyére, Karakalpakföldre, és „adják vissza” ezeket a történeteket, figyeljék meg, hogyan viszonyulnak hozzájuk az ottani mai emberek. 

Amikor aztán 2018-ban Dávid és Sántha István Mollah szülővárosába, Kungradba látogatott, arra gondoltak, egy helyi énekessel megénekeltetik a Mollah-féle fordításban, hagyományos karakalpak énekstílusban az Arany-féle csodaszarvasregét. Kungradban találkoztak Salamat Ayapovval, aki vállalta a feladatot. Ebből a közös munkából született újjá némileg újragondolva az elveszett magyar epikus éneklési hagyomány. – Az eposzok egyébként nem etnikumokhoz, hanem törzsekhez kötődnek, transznacionálisak, tehát több népnél is felbukkannak Altajtól a Kaukázusig – ilyen például a kirgizeknél a világ leghosszabb őseposza, a Manasz –, ezért a történetek nyelvének tulajdonképpen nincsen jelentősége. 

Volt olyan előadásunk is, ahol Arany regéjét soronként felváltva két nyelven adtuk elő. Az eposzok éneklésével olyan stílust, illetve zenei réteget szeretnénk előhozni, amely megvolt a régi magyar epikus zenében is. Ugyanakkor előadás közben a zenészek és általuk talán a közönség is képesek egyfajta transzállapotba eljutni – mondta Sántha István, aki hangsúlyozta, nem népzenével, hanem eposzokkal foglalkoznak, és azokat énekelnek a kintről érkező zenészek is. A Manaszról Sántha István azt is elmondta, hogy a történet mintegy 18-féle változatban, szájhagyomány útján őrződött meg. Az általunk ismert változatot Az angol beteg című film főhősének, Almássy László grófnak az apja, Almássy György gyűjtötte 1906-ban. Ebből mindössze 72 sor maradt fent, ám Andrássy levelezéséből tudjuk, hogy több mint 15 ezer sort írtak le annak idején. 

Többek között ezt a 72 sort is megzenésítették a projekt során. A csákberényi, ahogy a Turan Road Music minden előadása, egyedi élményt nyújtott, ami nemcsak a projekt jellegéből, de abból is adódik, hogy semmi sincs előre leírva. A különböző népi hangszereken játszó zenészek bizonyos pontok között mozognak, a dallamok azonban jórészt improvizációkból állnak össze. Ráadásul a csapat összetétele is változik a koncerteken. Sántha István szeretné, hogy a továbbiakban újabb zenészek, általuk pedig újabb kultúrák kerüljenek be a projektbe. A tervek szerint Üzbegisztán és Törökország felé indulnak tovább, hogy ottani zenészekkel készítsenek felvételeket, és fedezzenek fel új „zenei anyagot”.