Erősíteni kellene a mai közösségeket is! Elindultak a tájházi disputák Iszkaszentgyörgyön

- A néprajzi gyűjtés a faluban évtizedek óta folyamatosnak mondható, sajnos azonban nem sok helyi érték maradt ránk. A gyűjteményben azért persze vannak olyan szentgyörgyi tárgyak, amelyeket kölcsönbe kaptunk. Megvásárolni nem tudtunk és nem is akartunk semmit, viszont a kapott emlékeket megköszönjük, megőrizzük és nagyon örülünk nekik. A kiállítás másik része Fehérvárról származik, sok mindent kaptunk Bezzegh Istvánnétól – vágott mondandójába Gula Miklós, néptáncpedagógus, aki ugyan nem iszkaszentgyörgyi, de oroszlánrészt vállalt a tájház létrehozásában. Igaz, hosszú évek óta jelen van a falu kulturális életében. Úgy véli, ezek a régi tárgyak nem csak felidézik a múltat, de irányt is mutatnak a jövőbe. 

A két kis kiállítótérben és az udvaron a paraszti munkákhoz szükséges szerszámok, mezőgazdasági eszközök, személyes használati tárgyak, bútorok, többféle viselet és számos fotó látható. Tárgyak, amelyek valamikor, valakinek sokat jelentettek. Miklós meg is jegyzi, hogy régen jobban kötődtek az emberek a dolgaikhoz, melyeket évtizedekig is használtak. Igaz, nem létezett még a mai fogyasztói társadalom „dobjuk el és vegyünk újat” attitűdje. A használati tárgyakat, de gyakran a szerszámokat is pedig igyekeztek még személyesebbé tenni pl. egy saját maguk készítette faragással, vagy hímzéssel. – Gondoljunk csak bele, mekkora érzelmi értéke volt annak a zsebkendőnek, ami hetekig készült, szőtte, hímezte a lány, hogy aztán a kiválasztott legénynek adja! Vagy annak a guzsalynak, amit a legény a kedvesének faragott és úgy díszítette, hogy az rá jellemző legyen. 

Régen persze a közösségnek is sokkal nagyobb szerepe volt az egyén életében: egy erős közösség segített a mindennapok túlélésében, de érzelmi energiát is adott a tagjainak – tette hozzá Miklós, aki szerint fontos lenne ma is a közösségeket – legyen az osztály-, munkahelyi, falusi, vagy bármilyen más - erősítenünk! Talán ez a gondolat is szerepet játszott abban, hogy Iszkaszentgyörgyön elindultak a Tájházi disputák. 

- Ezek olyan alkalmak, amikor lehetőség van beszélgetni a közös dolgainkról. Például arról, hogy a falu rendezvényein mit főzzünk, vagy milyen megoldások kerülhetnek szóba egy-egy többeket érintő probléma esetén, esetleg hogyan fejleszthetnénk, építhetnénk a közösségünket. De a disputák remek alkalmat jelentenek az emlékek, a régi történetek, események, szokások, vagy mondások felidézésére is. Jó lenne, aztán a beszélgetések során előkerült, eddig még le nem jegyzett család-, vagy falutörténeti emlékeket írott formában is megőrizni! A kiállított tárgyak mellett ezeket a kincseket is továbbadhatnánk az utókornak – vette át a szót Ampli Ferencné, Ilike, aki egy Tó utcából kapott nagy asztal mellett ült a beszélgetés alatt, amit egy Dávidné Kálmán Aranka anyósa által keresztszemes hímzéssel díszített abrosszal terítettek le.  

A beszélgetés folyamán az is elhangzott, hogy továbbra is szívesen fogadják az egykori használati tárgyakat, szerszámokat, ruhákat, tájházba illő tárgyakat! A régi kincseket rejtő padlások, sufnik, épületek ajtaja mellett nyíljanak hát a lelkek és a szívek is! Legközelebb július 30-án, a Barátság napján tartanak Tájházi disputát, ahová 16 órától interaktív mesével várják a gyerekeket, amibe a kiállított tárgyak egy részét is bevonják majd. A beszélgetés mellé zsíros kenyér és fröccs is jut, szól majd a zene és akinek kedve lesz, akár táncra is perdülhet.