Szín-játék – papírra vetett szabadságvágy a Pelikánban

A diákok közreműködésével létrejött színházi koprodukcióhoz kapcsolódva nyílt tematikus tárlat a Vörösmarty Színház játszóhelyén. A Kondor Kör alkotói és a Gorsium Gimnázium, Szakgimnázium és Technikum grafikus diákjai bepillantást nyerhettek a Paál István és Vági László nevéhez köthető Petőfi rock című előadás próbafolyamatába, s egyúttal alkotói inspirációkat magukkal víve vethették bele magukat az alkotás örömeibe.

– Találkozhatunk olyan vázlatokkal, melyek a próbafolyamat során készültek. Vannak olyan művek is, melyek korábbi színházi élményeket dolgoznak fel, megjelennek Petőfi életéhez kapcsolódó illusztrációk, antik színházról készült fotók és olyan alkotások is, melyek a Petőfi rock előadás díszletét mutatja be. Amikor megállunk egy-egy alkotás előtt, abban sok minden és sok mindenki benne van. Elsősorban benne van maga az alkotó, az ő személye, habitusa, s mindazon inspirációk, melyek élete és szakmai tevékenysége során érték. Benne van Petőfi, a darab szerzője, rendezője, a háttér csapat, s maguk a fiatal színészek, kiknek próbán nyújtott alakítása, elszántsága és lelkesedése mindannyiunkat lenyűgözött. – beszélt az alkotófolyamatról és annak eredményéről a tárlat megnyitóján Schrenk Rita Anna, a Kondor Kör vezetője.

A kiállított alkotások – nem meglepő módon – a színház igazgatóját is azonnal elbűvölték. Szikora János arról beszélt, a próbafolyamatot és az alkotás fázisait végigkövetve számára könnyen összevethetővé vált az inspiráló anyag és mindaz, ami az inspiráció nyomán keletkezett.

– Megakadt a tekintetem a sarokban látható képen. – kezdte a színházigazgató, s fordult a kép irányába, melyen egy férfi alak látható, ki mutatóujját felfelé tartja, mintha épp valami fontosat magyarázna. – Ez a gesztus az alap előadás, a Petőfi rock megálmodója, Pál István kedvenc gesztusa volt. Azt jelentette: figyelj ide, most valami fontos következik. Ez az előadás, ami majdnem ötven évvel ezelőtt jött létre, valami olyant szabadított fel az emberekben, ami az akkori hatalom számára ijesztőnek tűnt. Múltak az évek, mégis úgy tűnt, nem változott semmi. Pál István utolsó ilyen gesztusa volt, amikor kezében tartva személyigazolványát kiugrott Győrben a tizenkettedik emeletről. A világ mégis megváltozott, köszönhetően a Petőfi rocknak, Paál Istvánnak, és mindazoknak, akiknek része volt abban a nagy szellemi erjedésben, ami a rendszerváltás óriási folyamatát elhozta.

A diákok közreműködésével, Lőrincz Zsuzsa rendezésében színre vitt előadás inspirálta alkotások között feltűnik Petőfi melankolikus alakja, a papírra vetett színek sokasága dobpergés hangját idézi, s már-már megszólalnak a szabadságvágy ütemei.