Az akt nem csupán a meztelen test formavilága

A látogatónak azonnal feltűnik, hogy míg a nagyvilágban készült fotók az úgynevezett nagyteremben kaptak helyet, addig az aktok a mögötte lévő kisebb helységbe kerültek. Mondhatjuk akár úgy is: oda lettek száműzve. Hogy miért? Mint kiderült, a művelődési házakban csak olyan helységbe lehet az akt képeket feltenni, amit aztán gondosan zárva tarthatnak, hogy abban semmilyen gyermekprogram se kerüljön megrendezésre, de gyerek se léphessen be, lehetőleg. S míg manapság – hacsak a szülők nem gondoskodnak az ellenkezőjéről – a világhálón, de a televízió bizonyos csatornáin is bárki akadály és nyakló nélkül fogyaszthat pornót, addig a művészetnek eme ágát – mely többek között a test szépségére hivatott felhívni a figyelmet – gondosan elzárják a fiatalok elől. - Ha valaki – példának okáért - a közösségi hálón oszt meg művészi aktokat, hónapokra letiltják. Olyanról is tudok, hogy egy múzeum honlapját zárolták, mert Rubens képeket tett ki. Nem értem én ezt a mai világot! – sóhajtott az alkotó.

Szabó Márta kiállítása persze nem ettől és nem ezért érdekes a VOKE-ban. A több évtizede fotózó művész civilben informatikus, amúgy pedig esküvő, kismama és családfotózásokat is vállal. Ezek a képek nyilván nem publikusak. Az utazásokon és a mindennapokban készült képek viszont igen, csakúgy, mint az aktok, melyek készítésétől saját bevallása szerint az utóbbi időben egy kicsit ő is eltávolodott. Most leginkább annak kapcsán kerültek elő a korábbi munkák, hogy régi álma vált valóra: ARSPOE(ro)TICA címmel aktfotóiból összeállított albuma jelent meg, melynek képei mellé saját maga írt haikukat. Ebben a jellegzetes japán versformában fejezte ki az egyes képekhez társított gondolatait. 

- Az aktfotózás szerintem nem változott az elmúlt években, csak a világ szemlélete változott meg az aktfotókkal kapcsolatban. Aki modellt áll ezekhez a képekhez, azt megbélyegzik. Persze benne van ebben az is, hogy a férfi aktfotósokban manapság talán kevésbé bíznak meg a hölgyek. Nekem ilyen szempontból szerencsém van – árulta el Márta, aki a fotósok többségéhez hasonlóan virágok, lepkék és tárgyak fotózásával kezdte – azoknak nincsenek személyiségi jogai, nevetett -, de mindig is érdekelte az emberi test szépsége. Most megjelent albumának előszavában így vall erről: „Fotózok mindent, amiben szépséget, különlegességet vélek felfedezni. Legszívesebben embereket, mert hiszem, hogy a mai világban is az ember áll az emberhez a legközelebb. Az aktfotózásban találtam rá a lehetőségre, hogy egyének kapcsolódását kutassam térrel, idővel, de mindenekelőtt önmagukkal – és velem, aki megörökíti őket. (…) igyekezve ezzel megcáfolni a közvéleményben kialakult klisét, hogy az akt csupán a meztelen test formavilágáról szól.”

Színes és fekete-fehér képeken fiatal és idősebb nők, férfiak, egyedül, párban, többedmagukkal, aztán nők és férfiak együtt jelennek meg. Közvetlenül a szemlélő előtt, vagy függöny mögé rejtve, csak sejtetve a test finom vonalait. Nem is olyan egyszerű feladat akt képekkel visszaadni az érzéseket, gondolatokat, vagy felvetni kérdéseket. Az órákig készülő sorozatok alatt a művésznek kicsit pszichológusnak is kell lennie, hogy – függetlenül attól, hogy az amatőr modellek önkéntesen vállalják a feladatot – a szereplők feloldódjanak egy nem hétköznapi szituációban és levetkőzzenek egy alig ismert, vagy teljesen idegen ember előtt. – Tapasztalatom, hogy a modellnek jelentkezők többségében már korábban megfogalmazódott a gondolat, hogy szeretne magáról aktfotókat – árulta el a fotós. 

Azt, hogy Szabó Márta „valamit tud”, számos díja is bizonyítja a Prima Primissima különdíjtól kezdve a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség több elismeréséig bezárólag. És hogy egy képét is kiemeljük: Dáma című aktfotója 8 aranyat és egy bronzot kapott különböző nemzetközi kiállításokon. A többi között ez is látható a mostani tárlaton. Az aktokat a kisteremben november 24-ig, a többi képet a nagyteremben november 14-ig lehet megtekinteni.