Brunszvik Teréz lelki barátja - Prieger Zsolt elárulta martonvásári levelei titkát (videó)

„Teréz és Zsolt egymással szemben laknak, csak éppen nem egy korban élnek. Ez azonban nem tud akadálya lenni egy igaz barátságnak. A hölgy grófnő, a császárnő keresztlánya, de inkább korszellemérzékeny időutazónak, fantaszta gyermekmentőnek vagy hívő világjobbítónak mondanánk, akinek filozófiája ma is magával ragadó, mert romantikus spiritualitás és karcos társadalomkritika formálta egyedivé…” – áll Prieger Zsolt zenész, író, producer, irodalmi estek előadója, tanár, „beskatulyázhatatlan alkotó” Kedves Teréz! című kötetének fülszövegében. Ami persze mindent megmagyaráz arról, hogy a szerző miért fordult gondolataival Martonvásár eme történelmi hősnőjéhez. A „Martonvásári levelek” egy kötetbe fűzése remek lehetőség arra, hogy megismerjük Brunszvik Teréz életének egy-egy fontosabb pillanatát, eseményét és persze Prieger Zsolt életfilozófiáját, világlátását, impresszióit – Martonvásárról, istenhitről, gasztronómiáról, szorgalomról – egyszóval bármiről, ami foglalkoztathatja ezt a nyughatatlan lelkű, mégis nagyon is konzisztensen gondolkodó alkotót. A kötet különleges elegye a valódi, történelmi szempontból hű történések felvillantásának és a 21. századi Prieger-gondolatoknak.

- Teréz egy jó apropó volt a leveleim címzettjének, hiszen egy csodálatos, prefeminista, lázadó, ugyanakkor tradicionalista, mélyen vallásos, mégis avantgárd nő, aki a női jogok, a nőnevelés, a gyereknevelés bajnoka, s hát innentől kezdve lelki testvérem – meséli Prieger Zsolt, aki 5 éve él Martonvásáron, s azóta, mondhatni, szűntelen szerelemmel szereti a várost, amely otthona lett. De, Brunszvik Teréz jó apropó volt ahhoz is, hogy könyvet írjon istenhitről, modernizmusról, tradícióról, identitásról, s úgy minden másról is, amivel foglalkozik, amiben kiteljesedik – teszi hozzá. – Írás közben lehetőségem volt közelebb kerülni valamiféle gyerekkorhoz vagy origóhoz, árkádiai paradicsomi állapothoz… Bár az, hogy ezt hogyan érem el - könyvet írok, zenélek vagy tanítok, irodalmi eseteket szervezek -, az igazából mindegy!

S ez tényleg így van: mert miközben új kötetét népszerűsíti, már fogalmazódnak meg benne a következő írás gondolatai, szervezi a 30 éves Anima Sound System április 29-i A38-as koncertjét, s az április 30-i Szerb Antal estet. Időnként „elugrik” tanítani is, s ha valami szépet lát, lefotózza. De bárhová is szólítja az élet, szenvedélyes martonvásári, mondja, s azért bevallja: picit túlzott, amikor azt mondta, hogy csak apropó Martonvásár és Teréz, merthogy inkább eleve elrendelt kapcsolódás ez. Hiába élt ugyanis Szombathelyen, majd pedig 20 évig Budapesten, Martonvásáron találta meg az igazi énjét. S ez látszik is rajta, ahogy a városban mozog, ahogy a helyiekkel beszél: lubickol a martonvásári életben, átszövi vibráló energiája a kastély kertjét is.

- Rengeteg barátom lett itt 5 év alatt. Egy mitologikus dzsumbuj házat, kertet varázsoltunk újjá feleségemmel, a patakparton sétálok a kutyámmal, a szövegek többsége is ott született és a fotók is itt készültek a könyvhöz. Közben nem gondolom magamat sem fotósnak, sem írónak, nincs művész identitásom – azt csinálom csupán, amit szeretek. Ugyanolyan szenvedéllyel írok könyvet vagy megyek hajnali szentmisére, mint ahogy meccsre járok – sorolja. Kötete hősnője is így lett Teréz, aki szimbolikus alakja ennek a vidéknek. – A kötetben felfedezhető az is, hogyan tud a férfi lélekben élő női szegmens – az anima – győzedelmeskedni. Magyarul az, hogyan tud a férfi kreatívabb, érzelmesebb, szenzitívebb lenni.

Teréz azért is nagy példa Zsolt számára, mert nem lehetett beskatulyázni. Ő is ilyen.

- Én is ezt gondolom magamról, hiszen egyszerre gondolkodom tradíciókban és hazaszeretetben, szakralitásban és istenhitben, de ugyanakkor nem tudom ezt elválasztani a modernitástól, az európaiságtól, a nyitottságtól, a falak lebontásától – merthogy fából vaskarika egyik a másik nélkül…