Szülinapot ünnepelt a nemzetiségi tánccsoport Vértesacsán (videó, galéria)

A magyar nemzeti imádság és a német nemzetiség himnusza után a feldíszített sátorban Blaumann Helga, a vértesacsai német nemzetiségi önkormányzat elnöke és a tánccsoport vezetője köszöntötte a nézőket, a táncosok több generációját, a vendégeket, közöttük a német testvértelepülés, Eppelheim küldöttségét, akik előző nap találkoztak Kovács Zoltán polgármesterrel és a képviselőkkel is. Őt követően Fehér Margit, a Fejér Megyei Német Területi Nemzetiségi Önkormányzat elnöke egy ajándékba hozott gránátalmafa csemetével lépett a mikrofonhoz. Etyekről érkezett a rendezvényre, ahol szintén nagymúltú német kisebbség él, és élteti kultúráját.

– Nagyszerű, amikor olyan helyre kapunk meghívást, ahol német őseink hagyományait ünnepelhetjük együtt – mondta Fehér Margit. – Van minek örülnünk, hiszen itt vannak velünk azok, akik ötven esztendővel ezelőtt kezdtek táncolni az együttesben, akik az évek során megismertették Vértesacsa nevét az egész országban, amikor az itt élő németek hagyományait őrizték és öregbítették. A szívem mindig megdobban, amikor vértesacsai táncosokat látok.

Fehér Margit arra emlékeztetett, hogy a magyarországi németek mindig keresztények voltak, a magával hozott gránátalmafa csemetéje összetartozásukat hívatott jelképezni. Amikor a második világháború után kitelepítették a német nemzetiség tagjait, többségük Eppelheimre és környékére került. A testvértelepülés polgármestere, Patrícia Rebmann nem gyümöcsfát, inkább bort hozott, úgy gratulált a vértesacsai táncosok félszázadik évfordulójához.

– A hagyományok és a tánc szeretete köt minket össze, és én nagyon büszke vagyok arra, hogy ma itt lehetek – mondta a településvezető asszony. – Az eppelheimiek nagyon szeretik a vértesacsaiakat, és reméljük, kapcsolataink továbbra is gyümölcsözők maradnak.

A színpadon egymást váltották kicsik és nagyok, az egészen kisgyerektől a több mint kilencven éves néniig. Egész délután ropták a táncot a születésnapi program résztvevői, akik közül sokan megosztották egymással a fellépések élményét, felidézték a közösen átélt utazásokat, énekeket, a tiszteletet és a szeretetet. A sátor oldallapjain a régi időket megörökítő fényképet lógtak, és aki a táncban kimelegedett, azokat nézegethette, vagy a büfé környékén hűsölhetett, hogy erőt gyűjtsön, hiszen az ünnepi műsort jubileumi bál zárta.