Ács Tamás monodrámája végig fenntartja a feszültséget

A három éve Székesfehérváron élő, független színészként boldoguló Ács Tamás nagyon üdítő színfoltjává vált a város kulturális életének, úgyhogy csak örülhetünk, hogy Sopron után ide vezetett az útja. Honlapjáról tudható, hogy jelenleg tíznél több önálló estet ad elő különféle helyszíneken. Ezeken kívül meghívásra szerepel kőszínházban, illetve más független produkciókban is részt vesz.

Magam is többször láttam már fellépni Székesfehérváron, hol könyvtárban, hol kultúrkocsmában, hol a Vörösmarty Színházban – és minden alkalommal meggyőző alakítás élményével térhettem haza.

Tamás elkötelezetten, alázattal, hitelesen formálja meg a szerepeket, és kreatívan rendezi meg saját magát – például a közönség soraiból indít vagy finoman bevonja a nézőket az előadásba. A műfajból adódóan is főleg saját teste az eszköze, díszlet, egyéb kellék alig-alig segíti a választott alakok megformálásában.

Legutóbb Platontól adta elő a Szókratész védőbeszédét a Petzben. Ez az előadás már csak azért is fontos számára, mert annak idején Haumann Péter alakításában látta a monodrámát, és teljesen elvarázsolta. Utána döntötte el, hogy ő is komolyabban foglalkozik ezzel a műfajjal.

Így most már mi, fehérváriak is láthatjuk őt Szókratészként, ahogyan nekünk, az „athéni férfiak” helyén ülő közönségnek próbálja bizonyítani ártatlanságát. Hogy sikertelenül, azt a védőbeszédet és Szókratész sorsát ismerve tudjuk – ám nagyon elgondolkodtató végighallgatni ezt a szöveget. A körülbelül egyórás monodrámában Tamás végig fenntartja a feszültséget, valóban úgy érezhetjük, nekünk akar bizonyítani, s mi vagyunk azok, akik tehetetlenül, szó nélkül nézzük, ahogyan a bírák elítélik.

Végül persze marad a méregpohár – de itt a kiürítése után nem a halál, hanem a megérdemelt taps várt rá ezúttal is…