Az Alba Regia Szimfonikus Zenekar újabb párbeszéde a – nézőkkel

Dobri Dániel, az együttes kortárs zeneszerzője, művészeti vezetője volt a házigazda, ő kérdezte a két megjelent kortárs zeneszerzőt (Fekete Gyula nem tudott eljönni, igaz, ő már volt itt az előző alkalommal), és persze a közönség is kíváncsiskodhatott, kérdezhetett. A program kezdete előtt Madarász Iván Kossuth-díjas és Erkel Ferenc-díjas zeneszerzőt - aki szinte minden műfajban alkot – kérdeztem: a kortárs zene nem hagyományosan klasszikus muzsika, nem jazz, nem népzene, nem rock, nem világzene, hanem mi, és miként tudná meghatározni azt?

- A kortárs zene kifejezés sok különleges dolgot takar. Ha az 1700-as években valakitől megkérdezik, hogy szereti-e a zenét, akkor vagy igennel, vagy nemmel válaszol, de ugyanarra gondol. A 19. század második felében már olyan kortárs zenék születtek, amelyek sokkal jobban különböztek egymástól, mint a korábbi évszázadokban. A 20. században hozzá kellett szokni - és a zenét kedvelők meg is tették -, hogy adott pillanatban, adott időben kortársként nagyon különböző zenéket hallhattak. Különböző stílusok vannak - mint ma este is fültanúja lehet ennek mindenki -, mert a kortárs zene az ma már gyűjtő fogalom.

A nyitányt Bella Máté vérbeli Y generációs zeneszerző jelentette. Azon kevesek közé tartozik, aki 35 éves kora alatt vált meghatározó személyévé a magyar zenei életnek. A koncerten az About Time című versenyművével ismerkedhetett meg a közönség Ilosfai Csenge, az ARSO koncertmesterének hegedűszólójával. Az első tételben lassan, méltóságteljesen hömpölygött az „idő”, a másodikban aztán drámai finomsággal felgyorsult, és a következő két tételben is szépen szóltak a hangszerek.

Ezután a székesfehérvári zenei műhely közönsége igazi zenetörténeti jelentőségű pillanatokat élhetett át, mivel Madarász Iván erre a hangversenyre új piccoloversenyt komponált az Alba Regia Szimfonikus Zenekarnak, melynek szólistája Kanyó Dávid, a kortárs fuvola-és piccoloirodalom egyik legjelentősebb hazai előadója volt. Aki az ősbemutatón lenyűgözött bravúros játékával, a fuvola „kisöccse”, a piccolo a fürge ujjak munkája nyomán hol suttogva, hol hangosan szólva végig megragadott mindenkit a különlegességével. Méltán szólt a vastaps az utolsó hangok után.

A program zárásaként Fekete Gyula Media vita című latin-magyar zenekari imádságát adta elő az egyedi hangú Forgó Eszter. A könyörgésnek szánt műről Dobri Dániel elmondta felvezetőjében, hogy ezt a palesztin-izraeli háború áldozatainak az emlékére ajánlják.

Dobri Dániel a műfaj kiváló mestereként bombázta kérdéseivel a művek között a vendégeket. Bella Mátétól és Madarász Ivántól hallhattunk a többi között a hangok fontosságáról, a zeneszerzők alkotói gondolatairól. Bella Máté például elmondta, hogy egyszer felkérték, hogy Händel egyik művét frissítse korunknak megfelelően, mondta rendben, de akkor át is írja a művet. Ettől kezdve, amíg el nem készült, vele aludt el és ébredt, meghatározva napjait. Madarász Iván beszélt munkásságáról, hallhattuk a többi között azt, hogy Füst Milán gondolatait magáénak érzi, komponálás közben nem az érzései, hanem az adott mű vezérli. Sőt, egy alkalommal váratlanul el is zongorázta azt, hogy mire is gondol...

Közreműködtek: Kanyó Dávid (piccolo), Faragó Eszter mezzoszoprán, Ilosfai Csenge (hegedű); vezényelt: Paul Marsovszky, az est házigazdája Dobri Dániel volt.