A magyar etnó változatos gazdagsága a bicskei kiállításon

A divatban járatos lányok, asszonyok tudják, hogy etnónak nevezik a hagyományos népi motívumokkal ötvözött mai ruhadarabokat. Manapság leginkább ezek amerikai – indián, mexikói – és indiai, egyéb egzotikus, távoli tájak mintáit tartalmazzák a divattervezők közvetítésével. Ma már kínaiak is bekéredzkednek a mintavilágba, olykor alig észrevehetően a tarka kavalkádba. Persze általában maguk a viselői sem ismerik, honnan is származnak a motívumok, jellegzetes színek, egyszerűen csak tetszik nekik, s a piac, a fogyasztás dönt. A tömegtermékek helyett honi kínálattal próbálkoznak egyes magyar divattervezők, s ha lejjebb szorítják az árakat, többeknek lesznek elérhetőek a páratlanul gazdag magyar népviseletekből kikölcsönzött szabásminták, még inkább a színek, virágos motívumok, öltésdíszek, kékfestők.

Takács József művelődésiház-igazgató hangsúlyozta: a Hagyományok Házában található Magyar Népi Iparművészeti Múzeumból érkezett szép öltözékek nem népviseletek, hanem azok nyomán tervezték-varrták őket. A legismertebb a kalocsai és a matyó, ezek közismertek, de ezeken kívül pompás motívumkinccsel bírnak más tájegységek népviseletei, elképesztő gazdagságban, szépségben. Egy menyasszonyi színes felsőruha, fehérnemű, alsószoknya, pruszlik, ingváll egy-egy részlete, a pásztorok szűrje, a kalotaszegi lányok pártája, szalagja megannyi ötlettel szolgálnak a mai ünneplő, de a hétköznapi öltözékek változatossá tételéhez is.

A Hagyományok Házából „útbaigazítást” is hozott az öltözékekkel együtt Üveges Krisztina muzeológus, magyarázattal, ajánlásokkal. Népi iparművészek, jelmeztervezők készítették a nagyon is hordásra, viselésre alkalmas ruhákat. A Magyar Állami Népi Együttes megőrzött fellépő ruhái is vonzó alapként szolgálnak az elegáns alkalmi öltözetekhez, esküvőre, diplomaosztóra, bálba, mondta el a szakember. S hogy teljes legyen az élmény, a Bicskén működő Mayer Néptáncműhely kisiskolásai adtak parádés néptáncbemutatót, Mayer Orsolya koreográfus-néptáncművész betanításában.

Vastapsot kapott a kisiskolás csoport produkciója, rábaközi páros és szatmári táncukkal. A hatéves csabdi kislány, Szegedi Eszter és párja, a nyolcesztendős bajnai Farkas Vince korukhoz képest magas szintű profizmussal bizonyították, hogy táncra termettek. Ruhák, minták, táncok és táncosok találkozása volt ez az arra érzékenyeknek, s a büszke szülőknek. És még egy találkozás! A nézők között egy fiatal édesanya jelent meg a maga által készített szűrrátétes szoknyájában, kezében alig egyéves kisbabája rúgkapált a zenére. Balássy-Berezvai Szénia nemrégiben költözött Bicskére férjével, a kis Merse már itt született. A szépnevű fiatalasszony múzeumpedagógus, női szabó, népijátszóház-vezető, szívügye a magyar viseletre alapozódó divat. Az ELTE-n Divat és örökség címmel írta meg a mesterképzésen szakdolgozatát. A bicskei fehérhímzésre máris felfigyelt, a művelődési házzal kapcsolatba lépvén nyári tábort tervez gyerekekkel, közös varrogatásra, hímzésre. A magyar etnó-ruhák vándorkiállításán, a néptánc és az érzelmes érdeklődés rögtönzött köreiben lehetségesek az ilyen találkozások.