Évadnyitó képkiállítás a csákvári tűzoltótorony termeiben

Szezonnyitónak is szánták a Szekeres Károly festményeiből nyitott tárlatot a tűzoltótoronyban. Tóth Árpádné Mária, a Vértes Múzeum Baráti Köre egyik alapítója (a Kör elnöke Bokodi István) személyes hangú köszöntőjében elmondta, az első kiállítás is éppen Szekeres Károly képeiből nyílt e helyütt. Régi barátság fűzi össze Máriát és a Vértes Múzeum Baráti Köre számos tagját a hetvenedik születésnapját csöndesen ünneplő művésszel, aki a kisváros közéleti alakja. Mária némi túlzással jellemezte Szekeres Károlyt olyan ösztönös alkotónak, aki „hirtelen elhatározásból” döntött elsőként a fazekaskodás, majd a fafaragás, s „egyszer csak” a festés mellett – s mindegyik műfajban színvonalasan produkált. Az alkotó csöndesen elhárította ezt a dicséretet, de valóban úgy történt mások szerint is, hogy amibe Károly belefogott, gyorsan sikerre fordult. Nem naiv művész azonban akkor sem, ha autodidakta módon képezte magát, korábbi akvarelljei és a most kiállított akril művei a klasszikus festészeti stílusban készültek. Sokat tanult a maga kenyerén, fejlesztette elméleti tudását. Feleségével, Szekeresné Horváth Zsuzsannával a „profi amatőrök” elkötelezettségével szolgálták a magukhoz hasonlóan alkotni vágyók igyekezetét a Floriana festőkörben. Hat esztendeje felnőtteket okítanak, nincs felső korhatár.

Tóth Árpádné múltidézés gyanánt sorolta fel, miként határozták el vagy harminc éve civilek, barátok, hogyan járulhatnak hozzá Csákvár szépítéséhez. Ilyen „közös gyerök” Mária szavai szerint Károly első fafaragványa, a Szent Orbán szobor, amely a Szent Orbán téren áll, s a vértesi barátok összefogását hirdeti. A ’90-es években a Csákvárra befutó utak köszöntőtábláit is ők tervezték meg, Károly volt a fő kivitelező, s ma is büszkék lehetnek rá, mert olyanok lettek, amint akarták. A legszebbek! A település öt úttorkolatánál belépőket e kőtalapzatokon álló faragott üdvözletek fogadják. Csákvár arculatát ma is meghatározza az Esterházy-épület-hagyaték, s a kastélyon kívül számos helyszínt és építményt, szép régi utcarészletet örökített meg Szekeres Károly is. Templom, ódon ház, szobor, tájkép került ki ecsetje alól, tájképei és csendéletei népszerűek.

Egy ódon házat ábrázoló kép bújik meg az egyik szögletben, Károly bevallása szerint ez nem egészen a saját szülötte, egy dán festmény ihlette meg. Alul egy férfi kucorog rőzsekötegen, mögötte az udvarház vagy inkább kastély, finom hangulat lengi be a múlt képes üzenetét. Károly verset fabrikált rá. „1824-ben, Dániában, ülök egy köteg rőzsén, kiskabátban.”. A képek többsége ezúttal is tájat ábrázol, virágokat, a fő helyen nagy méretű képen orgonacsokor vonzza magához a tekintetet, örök téma. Húsvét előtt festette a sonkás asztal csendéletet, a másik kedvence lett a helyi közönségnek.

A Csákvár emlékház minden helyisége csalogató. A cserépkályhákkal, a 20. századi paraszt-polgári enteriőrrel, a kerámiákkal, az Esterházy-ereklyékkel. Az Összhang Kamarakórus hölgyei madrigálokkal köszöntötték a születésnapost. Mária pedig meghirdette az Öltöztessük új ruhába a múzeumot! nevet viselő programjukat. Augusztus 20-ra készen lesznek a hozzájuk tartozó szomszédos tájház felfrissítésével. A maguk erejéből és összefogásával.