Ismerős ismeretlen: a napfény szerelmesének tárlata Kápolnásnyéken (galéria)

A napfény szerelmese, Kepenyes Pál lenyűgöző alkotásai kaptak helyet ezúttal a kápolnásnyéki Halász Gedeon Eseményközpontban, melynek megnyitójára május 28-án délután került sor. Balogh Ádám és Balogh Máté, ifjú virtuóz zongoristák, a székesfehérvári Hermann Zeneiskola diákjainak előadása méltó kezdete volt a mostani megnyitónak. Ahogy L. Simon László József Attila-díjas író, a Magyar Művészeti Akadémia tagja fogalmazott: lám, Kápolnásnyéken még egy hétköznap délután is meg tudnak tölteni művészetkedvelő közönséggel egy eseményközpontot. Ehhez persze kell az a minőség és maximalizmus, amellyel a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola – élén Rodics Eszterrel – rendezi a Velencei-tó térségébe a magas szintű kultúrát. Ezt már Miklósa Erika, Magyar Szent István-renddel kitüntetett  Kossuth-díjas operaénekes tette hozzá s köszönte meg azt a nagyságrendű munkát, melynek köszönhetően olyan alkotókat ismerhet meg a helyi közönség, mint Kepenyes Pál. Érte, az alkotóért, a napfény szerelmesének munkásságáért még Ribárszki Péter, Kondoros polgármestere, Mihály Gábor Kossuth-díjas szobrászművész és Závogyán Magdolna is eljött a megnyitóra. Závogyán Magdolna azonban ezúttal nem mint kultúráért felelős államtitkár, hanem mint Kepenyes Pál ismerője, kondorosi lakos érkezett, s megemlékezett az alkotóról.

– Nagyon szerettük és tiszteltük azt az akaratot, ami benne volt, a kitartást, elkötelezettséget, művészi vágyat és szabadságot, amit számunkra, a rendszerváltás utáni fiatalok számára ő képviselt – emelte ki Závogyán Magdolna, aki az alkotót csak „Palinak” hívva, emlékezett a művész legfőbb vágyára: arra, hogy múzeumot akart. – Feladatunk és kötelességünk, hogy ez meglegyen! Én azt gondolom, hogy ezek a művészeti alkotások önmagukért beszélnek – mutatott körbe a kápolnásnyéki Halász Gedeon Eseményközpontban. – Olyan művészről beszélünk, aki világviszonylatban is egyedülálló, ezért elkötelezetten kiállok azért, hogy ezeket az alkotásokat minél többen megismerjék. Legyen az a végcélunk nekünk kondorosiaknak, hogy létrejöjjön egy Kepenyes múzeum Kondoroson!

Schmidt Mária, a Terror Háza múzeum igazgatója pedig e szavakkal köszöntötte az egybegyűlteket és ismertette meg a közönséggel Kepenyes Pál művészetét:

– Kepenyes Pál 1926-ban született Kondoroson és 2021-ben halt meg Acapulcoban. Az, aki nem hagy nyomot maga után, nem is létezik. Nyomot hagyni – nagy feladat! De milyen nyomot? Kepenyes Pál nevében a köpönyeg szó rejlik. A köpeny, ami beborít, eltakar, sőt, elrejt. A vándorok, a kalandot keresők, az országutak vándorai burkolóznak be a köpenyeikbe. Titokzatos idegenek ők, akik hol itt, hol ott bukkannak fel. Akik mindenhol otthon vannak, és sehol sincs maradásuk. Megpihennek, elidőznek, aztán kisvártatva tovább várnak. Ő maga is ilyen köpönyeges ember volt - vándor. Állandóan úton volt, folytonos küzdelmet vívott a mozgással, a változással, az elmúlással, az újjászületéssel, vagyis az idővel. Ezeknek a titkát akarta megfejteni, ezekre az élet nagy kérdéseire kereste a választ műveiben. Rokonként, ismerősként fogadott minden olyan embert, minden olyan kultúrát, minden olyan alkotást, ami hozzá hasonlóan ezekre az örök kérdésekre kereste a választ. Ezért értette meg, ezért érezte magáénak az ősi indián kultúrát. Ezért tudott kapcsolódni hozzá, ezért tudta felfejteni az üzenetüket. Hiszen az indián kultúra alkotói ugyanazokkal a kételyekkel, bizonytalanságokkal küzdöttek, mint ő. Ugyanazokra a kérdésekre keresték a válaszokat, amikre ő, ugyanúgy titkokat akartak megfejteni, mint ő – mutatott rá Schmidt Mária, s hozzátette: ez a titokzatosságát őrző és megfejthetetlen indián kultúra megérintette Kepenyes szívét. – Egyfajta ősi azonosság, ismerősségérzet kerítette hatalmába. Magának érezte ezt a kultúrát is, ihletet merített belőle. A saját kulturális örökségével, a saját kultúrájával egyesítve új minőséget, egy ismerős-ismeretlen, de minden elemében saját világot teremtett belőle – s ahogy a múzeumigazgató fogalmazott, Kepenyes Pálnak minden alkotása egy-egy játék is egyben. – Ezek a szobrok interaktívak, anélkül, hogy ez a kifejezés akkor egyáltalán létezett volna. Kepenyes szobrai arról a különleges viszonyról árulkodnak, amivel ő és az anyag voltak egymással. Ez persze egy szobrásznál természetes.

Kepenyes – tette hozzá Schmidt Mária –, hitt a napban, a teremtésben, a munkában, az emberekben, barátságban, újjászületésben, a csendben és a megpihenésben. Szobrai, ékszerei, egész életműve befejezetlen, vagyis meghagyta nekünk, a közönségnek, az utókornak, hogy dolgozzon bennünk, és hogy gondolkodjunk rajta.

Kepenyes alkotásai kapcsán Megyeri János szobrászművész, a kiállítás kurátora pedig arra hívta fel a közönség figyelmét: ezúttal nem hogy nem tilos, de szinte kötelező megérinteni, megtapintani az alkotásokat. Ezt, már a megnyitót követően óvatosan meg is tette a közönség, új dimenziót, tapasztalást merítve a lenyűgöző látványhoz. A napfény szerelmese című tárlat június 19-ig látható a Halász Gedeon Eseményközpontban.