Könyvbemutató: Lenkey János tábornok élete lesz a téma

Az emlék tovább éléséhez immáron egyre több kiváló szakkönyv áll rendelkezésünkre. Ebbe a sorba illeszkedik, és ezt a a nemes célt szolgálja az október 3-án, délután öt órától bemutatásra kerülő kiadvány is, amit Mezőfalva könyvtárában mutat be a szerző Hováth Béla, nyugalmazott hadtörténész. A kötet az „Ezt is elszenvedem a hazáért!” – Lenkey János tábornok címmel jelent meg nem rég. 

A kötetben Lenkey Jánosról, az országos hírnevet szerzett huszártisztről gyűjtötte össze a fellelhető levéltári dokumentumokat és könyvtári szakirodalmat. A Lenkey-huszárok ugyanis tagjai voltak például a Napóleon ellen vitézséggel harcoló híres ezrednek is. A túlnyomórészt tiszántúli magyar, kisebb számban román közhuszárok „Vürt-embereknek” nevezték magukat. A tisztikar 50 fős létszámában 21 magyar szerepelt, köztük az ősi magyar családból származó és egri születésű Lenkei és Zádorfalvi Lenkey János. Lenkey kapitány vezette ezredesi osztály 2. századának legénysége volt az első, amely az itthonról küldött levélből arról értesülve, hogy „a haza veszélyben”, 1848. május 28-án hazaszökött Galíciából. A Kárpátok hegyein át Kőrösmezőig a 17 mérföldet (132 km) 21 óra alatt tették meg harcok és veszteség nélkül. A halálbüntetést is felvállaló szökött huszárok a fenntartás nélküli és áldozatra kész hazaszeretet szimbólumává váltak. Lenkey János kapitány neve is összefonódott huszáraiéval, országos hírnévre tettek szert. Ahol csak megjelentek, máris összegyűlt a nép és ünnepelte őket. De, hogy milyen szerepet is játszott Lenkey „apánk” a szökésben, arról a mai napig inkább csak féligazságokat ismerünk. Az is homályban maradt, hogy a becsvágyó huszárkapitány milyen okoknak köszönhette villámgyors előléptetéseit a tábornokságig, és egyre újabb és újabb beosztásait. Miért oly ellentmondásosak kortársainak véleményei róla? Miközben Lenkey kimondottan jó adottságokkal rendelkezett. A hazáért és imádott Kossuthjáért lelkesedő Lenkey János legmagasabbra Komárom várparancsnokaként jutott, még ha csak összesen 10 napra is. A fegyverletétet követően őt is az aradi várba hurcolták, de a fogvatartás gyötrelmei és lelki okok következtében elméje megzavarodott, így elkerülte október 6-án az akasztást. 1850. február 9-én gyalázatos körülmények közepette „az orvosok által már régen reménytelen esetnek ítélt Lenkey János lázadóvezér végre halál útján fogyatékba jutott.” Jelentette alázatosan Haynaunak a törzshadbíró. Lenkey János tábornok pedig így a 16. aradi vértanúnk lett.

A könyv szerzőjének, Horváth Bélának életútja hasonlatos a régi korok vándorlegényeiéhez, akik vidékről-vidékre, országról-országra járva mélyítették tudásukat, hogy végül mesterré váljanak. Horváth Béla azonban ezt a vándorutat nem térben, hanem a tudomány egymásra épülő rétegeiben tette meg. Először szakmát tanult, majd az érettségit követően munka mellett szerezte meg a történelem-népművelés szakos általános iskolai tanári diplomát, végül az ELTE Bölcsészkarán végezte el a történelem kiegészítő szakot.