Tóth Éva: A könyvnek lelke, élete van

Tóth Éva helyi lokálpatriótaként évek óta a város kultúrájáért él és dolgozik. Ez tölti ki idejét, hogy a könyvtár egy olyan találkozási pont lehessen, ahol az emberek ismerkedhetnek és beszélgethetnek. Az interjúnkban arra is kíváncsiak voltunk, hogy vajon neki mit jelent ez az 50-es szám és melyik a személyes kedvence a könyvtári életből.

Kezdjük az elején: Mit jelent Önnek ez a város, mióta is él itt Újvárosban és vezetője az intézménynek?

– Dunaújváros a szülőhelyem. Az a város, ahová diákként a szüleim Somogyból, illetve a Sárrétről ideérkeztek, hogy tanuljanak, várost építsenek, családot alapítsanak, letelepedjenek. Az ő elköteleződésük később az enyém is lett. Ha el is mentem valaha, mindig visszavágytam. Szombathelyen jártam főiskolára, és ahogy végeztem, visszatértem. Rácalmáson telepedtem le  és a dunaújvárosi Munkásművelődési Központ Könyvtárában – ma József Attila Könyvtár –  kezdetem el dolgozni. 37 éve tevékenykedem az intézményben, kezdetben tájékoztató könyvtárosként, 2010-től olvasószolgálati csoportvezetőként, 2016-tól igazgatóként. Mindig is kétlakinak éreztem magam. Rácalmáson lakom, Dunaújvárosban élek, dolgozom.

Ötven év, szokták mondani, még gombócból is sok! Hogyan lehetne leírni ezt a félszázadot: Mit jelent ez a könyvtárnak és Önnek is?

– Az 1974-es indulás óta a rengeteg minden történt az intézmény életében. Dunaújváros környezetében, fenntartásban, a kultúra és a könyvtárak világában megjelent változások folyamatosan alakították az arculatot, szolgáltatásokat. Ha nagy léptékben nézzük, akkor a 70-es évek kezdeti lendületét, a 80-as évek gyarapodását - ami több könyvet, több olvasót eredményezett -, a rendszerváltás után, a 90-es években a könyvtári ellátás átalakulása követte:  fiókkönyvtárak szűntek meg, az intézmény közművelődési és könyvtári funkciója szétvált, a Munkás Művelődési Központból kivált, megkezdte önálló működését a József Attila Könyvtár. Közben a számítógépek, az ezredfordulótól pedig az internet rohamos térhódítása nyomán a könyvtárak helyzete gyökeresen megváltozott. Az általánosan zajló információs-technikai forradalom és a helyi társadalmi igények alakulásának függvényében alakult át a bibliotéka: ma szélesre tárt kapukkal új szemléletek, a virtuális tér, a helyi társadalom és annak minden szegmense felé egyaránt nyitottan, aktív szerepvállalással vesz részt a helyi kulturális életben.

Nemrég pedig meg is ülték a jeles születésnapot: Milyen események peregtek le a lelki szemei előtt, Önnek melyik a személyes kedvence az elmúlt 50 évből?

– A nagy események közül, Konrád György, Lackfi János, Endrei Judit és Gróf Nádasdy Borbála látogatását említeném, míg a meghitt pillanatokból is akadt jó néhány: Vár-est,  Esterházy János emlékprogram, csak hogy néhányat említsek. Az aktivitás, a nyitottság kapcsán mindenképpen kiemelném a kitüntetett pillanatokat, amikor a könyvtár kilép a „falai közül". Ilyen a 2018-ban megálmodott KönyvTér, az az évente megrendezett városi könyvünnep, amikor a könyvtár egy délutánra – remek családi napot kínál az ide érkező látogatóknak – a város főterére költözik. Az 50 év történései, kitüntetett pontjai, küzdelmei és eredményei nagyszerű fejlődési ívet írnak le. Elődeinknek hálásan köszönjük, hogy egy jól működő, modern könyvtárat hagytak ránk, egy szilárd alapot, amit munkánkkal mi is minden nap tovább építhetünk.

Sokszor hallani, hogy a bibliotékák ideje már lejárt, hiszen az internet világában szinte az összes irodalmi alkotás egy karnyújtásnyira van tőlünk. Önnek mi a véleménye erről?

– Az okos készülékeken olvasott szöveg információt ad, élményt ritkábban.  Az internetes szupersztráda felgyorsítja az információk áramlását:  gyorsan pergő képek, információk árasztják el az agyunkat, összeköt és elidegenít. Ezzel szemben a könyvolvasás, a szépirodalmi művek olvasása lelassít, fókuszálttá tesz, bevon a történetbe, „átmos”, szívünkön keresztül hat. A varázslat a mesében, az „élő” szóban, a kézbe vehető írott szövegben, a könyv lapjain van elrejtve. A könyvnek lelke, élete van. Különleges, mert mindent egyes olvasóval új életre kel a történet. Az olvasás ugyan egyéni tett, az én-erők, az empátia, a be- és elfogadás, a megértés fejlesztése révén mégis segít nem csak jobbá, de együttműködőbbé, „közösségivé” is válni.