Balajthy Ferenc: XXI. századi bárddal

/„Ötszáz énekli hangosan

A vértanúk dalát.”/

(Arany János: A walesi bárdok)

Az elmúlás partjára ülök,

Kidőlt fába kapaszkodom.

Tán, hó is hull majd nemsokára,

Míg kigyúlnak régmúlt korok!

Mennyi kín, vér, kötél, áldozat,

Hány tavasz élt, és mennyi nyár,

S hány halt némaságba azóta,

Míg szabad szót szólhat a bárd?!

A csatazaj, el soha sem ült,

Örök harc a Megmaradás!

Ott ötszáz, - itt milliónyian

Álltunk/éltünk minden csapást!

Ha már semmise volt, csak a dal,

Csatadal lett, - őrzött s védett.

Nép ajkán fogant, kristálytiszta

Szentség, - tűzben el nem égett!

Tizenhárom ment a halálba

(Kötél/golyó), - hű magyar bárd,

Szabadság szavával ajkukon,

Győzték le mégis a halált!

Az elmúlás partjára ülök,

Kidőlt fába kapaszkodom.

Tán, hó is hull majd nemsokára,

Míg ragyognak régmúlt korok!