A fehérvári ironman, Varga István amilyen szerény, olyan kitartó

Ezt én is tudom. Ugyanakkor, ha bárki akárcsak egyszer is teljesítette a triatlonos vasember távot, az számomra igenis tiszteletet és figyelmet érdemel. Csak a biztonság kedvéért: 3,8 kilométer úszásról, 180 kilométer kerékpározásról és egy 42 kilométeres maraton futásról beszélünk. Külön-külön sem kevés.

Ráadásul időközben kiderül, hogy a 37 esztendős, székesfehérvári sportember éppen az idén lett 17. helyezett a nagyatádi országos bajnokságon. Nem csekélység: több mint hatszáz induló között. Továbbá. Ugyancsak idén nyert ezüstérmet a Top Maraton elnevezésű terepkerékpár kupasorozatban, alkalmanként 55-60 kilométert bringázva amúgy járhatatlannak tűnő útvonalakon.

- Ma hajnalban már futottam egy nagyot, délután pedig jégkorongedzésem lesz – magyarázza a jó kiállású férfi, nehogy már véletlenül azt higgyem, hogy henyéléssel tölti a napjait.

Telik lassan a jegyzetlapom, de egy idő után feladom. Varga István esetében ugyanis könnyebb összeírni azokat a sportágakat, amelyeket nem művelt vagy művel manapság is. Az úszástól a kajak-kenun át a súlyzózással bezárólag szinte minden szerepel az edzéstervben.

- Apropó: edzésterv – állít meg egy pillanatra a szerény sportember. Általában magam állítom össze a felkészülési programot, de ezúttal külön meg kell említenem Dévay Lászlót, aki az utóbbi időben rengeteget segít szakmai útmutatásaival. A tisztesség pedig úgy kívánja, hogy megemlítsem azt a két egyesületet is, amelyekben igazolt sportolóként tartanak nyilván: Alba Triatlon SE és Szingo Balaton Team kerékpáros klub.

Rendben, sóhajtok magamban, letudtuk a kötelezőt. Bemutatkozás, eredmények, kihagyhatatlan nevek.

De! Beszélgetésünk első percétől kezdve az jár a fejemben, hogy mindez miért. Egy családos üzletembernek akad éppen elég gondja-baja. Vajon mi veszi rá, hogy naponta órákat szánjon – gyakorta hajnalban – edzésre? Miközben kifejezetten kerüli a nyilvánosságot, ugyanakkor jó sok pénzt költ a hobbijára.

- Nem tudok nem sportolni – válaszol Varga István a ki sem mondott kérdésre. – Ha kihagyok néhány napot, szabályosan elvonási tüneteim vannak. Észreveszik a családban és az üzletben egyaránt. Egyszerűbben fogalmazva, olyankor ki tudnék rohanni a világból.

- Érteni vélem – bólintok -, de mi a jó ebben?

- Vegyük példának a ma reggeli futást. Túl azon, hogy a mozgást is élveztem, közben összeszedetten tudtam gondolkodni. Fura kettősség. Mert kikapcsolódás ez, mégis hatékonyan megy a munka. Legalábbis a fejemben. Ráadásul nem lennék hiteles az üzletben, ha nem tudnám, mit jelent, teszem azt, kétszáz kilométert kerékpározni. Sok vevőmből lett később aztán sporttársam.

A zárkózott férfi időközben megnyílik, mosolyogva mesél mindenről, ami sport. Szinte szégyellem megkérdezni: mit szól mindehhez a család?

- Szerencsés vagyok – mondja a hangjából is kiérezhető hálával Varga István. – Szüleim nem is emlékeznek olyan időkre, amikor ne sportoltam volna valamit. Feleségem, Dékány Mária junior öttusa-világbajnok volt, az Alba Volánban sportolt. Pontosan érti, érzi a szót, amikor azt mondom: edzés. A kislányom négyéves. Imádja a versenyeket, számára a majd’ tízórás Ironman szórakoztató program. Most, ahogy kimondom, eszembe jut, hogy számomra is az.