Örömmel dolgozik a fiatalokkal a Videoton legendája

Az egykori kiváló középpályás 47 évesen búcsúzott az aktív futballtól. A Videoton ballábas legendája a hagyományos, decemberi végi gálán, a Masterplast kispályás tornán a 11 éves gyerekek számára rendezett döntőt követően adott át díjakat a Videoton Oktatási Központban. Ütemes taps kíséretében.

- Edzőként dolgozom a Vidi U11-es gárdájánál, mi is részt vettünk a tornán, de természetesen én nem a sajátjaimat köszöntöttem, hanem a maroshegyieket. A Vidi két csapattal indult a hat együttest számláló mezőnyben. Az egyik gárdánk első lett, a másik harmadik, jól játszottak a tanítványaink. A piros-kékeknél kollégámmal, Csrepka Tamással közösen tevékenykedünk a 11 éven aluli korosztállyal. Csrepka a vezetőedző.

- Mióta irányítják ezt a garnitúrát a Sóstói Stadionban?

- Másfél éve kezdtünk, még fél évig vezetjük őket, aztán a fiúk feljebb lépnek, mi pedig kapunk egy másik korosztályt. Lehet, hogy ismét az U9-esek kerülnek hozzánk. Szívesen dolgozom fiatalokkal, a Videoton Labdarúgó Közalapítványnál kezdtem tizenöt éve, ez a szervezet integrálódott később a Videoton FC-hez. Általában 8-10 évesekkel foglalkoztam, Géresi Krisztián volt az első játékosaim egyike, aztán Varga Szabolccsal is dolgoztam. Később Hollandiában szerepelt, jelenleg az MTK futballistája.

-Felnőttekkel nem dolgozott?

- Nem, semmilyen szinten. Úgy vagyok vele, már nem is szeretnék, ez kimarad az életemből. Kihívásnak találom, hogy mindig új gyerekek jönnek, látom, mennyit fejlődnek. A mostani jó brigád, ebben a korban nem az eredményesség a legfontosabb, de ha megnyerjük a tornákat, mutatja, hogy jó úton járunk. Örvendetes, hogy sikeresek vagyunk, úgy gondolom, az ország három legjobb csapata között helyezkedünk. Nem én mondom, hanem a riválisok. Az erőpróbák jelentős részén az élen végzünk, ritka, hogy a 8. helyen zárunk. Ez a korosztály még nem nagypályán gyakorol, 6 plusz 1-es létszámban, ebből lesz a 8 plusz 1, a végén pedig a nagypályás foci, 11 játékossal.

- Nem is volt edzői ajánlata felnőtt csapattól, mondjuk a megyei első osztályból?

- Hívtak megyei együttesekhez, például Kislángra, Seregélyesre, de Budapesten dolgoztam, így nem volt realitása, hogy elvállalom. Meg fociztam is nagyon sokáig, 47 évesen hagytam abba. Velencén fejeztem be a futballt, a megyei első osztályban.

- Nem volt korai a búcsú?

- Nem. Már nem éreztem jól magam a bemelegítésnél. Amikor sprinteltem, megkérdeztem magamtól, kell ez nekem? Az jólesett, hogy minden szezont követően marasztaltak, négy évet húztam le a tóparti együttesnél, balhátvédként. 43 évesen kerültem hozzájuk, Pusztavámról. Minden nyáron jeleztem, befejezem, aztán meggyőztek, hogy újabb egy évet maradjak. De 2006-ban végleg elköszöntem. Bajnokok lettünk a megyei első osztályban, úgy gondoltam, ez tökéletes lehetőség a búcsúra. A környező településeken megfordultam, hosszú időt töltöttem Szabad-egyházán. A Szabad Föld Kupában döntőt játszottunk 1998-ban a Jánossomorja ellen, büntetőkkel kaptunk ki. Szerepeltem Lovasberényben és Csákváron is. Amit fájlalok, hogy a kupadöntőket elveszítettem. A Magyar Kupa fináléját a Vidivel 1983-ban az Újpest ellen, 2-0-ra, Birkás kétszer talált be. Mi voltunk az esélyesek. Alulmaradtunk a már említett derbin a szabadegyháziakkal, valamint nem sikerült nyernünk az UEFA Kupa aranycsatája során 1985-ben, a Real ellen.

- Utóbbi mondjuk nem tartozik a kimondott kudarc kategóriába. Ma már teljesen elképzelhetetlen, hogy magyar klubcsapat ilyen messzire jut. Amikor focizni kezdett, aligha gondolt ilyen sikerre.

- Valóban nem. 1975-ben lettem igazolt játékos, egy évvel később országos ifjúsági bajnokok lettünk a Vidivel, előzőleg a piros-kékek nem nyertek korosztályos aranyérmet. 14 évesen kerültem Fehérvárra Daruszentmiklósról, a középiskolába. Én nem focizni, hanem tanulni jöttem az Ybl Miklós Szakközépiskolába, autószerelő szerettem volna lenni. A testnevelő tanárom, Borbély László volt a Vidi serdülők edzője. Kiválasztott, hogy szertornázzak, járogattam is edzésre, de nem nagy kedvvel. A suliban sokat fociztunk, meg a József Attila Középiskolai Kollégium betonos pályáján. A tanárom látta, hogy a torna nem érdekel, mondta, rendben, akkor legyen futball. Tavasszal már kezdtem a Vidiben, egy meccset játszottam a serdülőben, aztán jött a fehérváriak ifjúsági harmadik, majd rövidesen az első csapata. A korosztályos gárdákban végig szerepeltem, 1979-ben pedig bemutatkoztam az NB I-ben. Húszévesen.

- Emlékszik az első derbire?

- Ősz volt, a ZTE ellen nyolc percet kaptam Egerszegen, 3-2-re kikaptunk. A bírót utána eltiltották, nem érdemeltünk vereséget. Az első szezonban nem jutottam szóhoz minden meccsen, párszor voltam kezdő. Lantos Mihály volt a vezetőedző, őt Verebes József követte a kispadon. Öt játékost épített be, Disztl Pétert, Disztl Lászlót, Novath Györgyöt, Horváth Gábort és engem. Katonaság következett, nem futballozhattam az NB I-ben. Fél év elteltével visszatértem Fehérvárra. Karsai László akkor igazolt Eisenstadtba, az ő helyén Csongrádi játszott, nekem is lett helyem a csapatban. Kezdő voltam, 1987-ig szerepeltem piros-kékben, majd a ZTE-hez kerültem.

- Nem marasztalta a Vidi?

- De igen, ám késtek, előzőleg a zalaiak adtak egy jobb ajánlatot. Másfél évet töltöttem ott, pénzügyi problémák jelentkeztek, Verebes József hívott az MTK-ba. Másfél évet húztam le, 1989 tavaszán kerültem oda, 1990 nyarán jöttem el, két bajnoki aranyat vesztettünk el másfél év alatt.

- Aztán visszatért Fehérvárra.

- Harmincéves voltam, Brávácz Ottó klubelnök keresett, két évet írtam alá, amit újabb két évvel meghosszabbítottam. Két bokaműtétem volt 1993 őszén és 1994 tavaszán, akkor már amúgy sem sokat játszottam. Egyetlen csapat sem keresett, alacsonyabb osztályból sem, Olaszországba mentem dolgozni, bútorokat gyártottunk és fényeztünk. Két év után tértem haza, hívott a megyei másodosztályú Szabadegyháza, Kuti Tamás vezette a klubot, ő invitált, neki nagyon sokat köszönhetek. Feljutottunk a megyei I-be, majd az NB III-ba, az volt a helyi foci aranykora.

- Említette, nagypályán már nem futballozik? Kispályán?

- Most nem, mert injekciózzák a térdem, komoly porckopás miatt. Elmúltam 58 éves, egy hónappal ezelőtt, amúgy nem érzem magam öregnek. Vissza fogok térni. Focizni továbbra is szeretek, ha rendbejön a térdem, ott leszek a füvön és a parketten.