Megszerették a védők a piros-kék színeket

A nagy, fehér pusztában hívogatóan zöldellt egy téglalapnyi terület a Sóstó mellett. A hó még tartja magát a kopár tájon, de az 5. edzőpályára kihelyezett bóják, területjelzők és sorfalbábuk riogatón küldik melegebb éghajlatra a fagyot. Mert a terep immár a Vidi játékosaié a MOL Aréna Sóstó háza táján. Még csinosan dekázgatott edzés előtt a fehérváriak masszőre, Fejes Ildikó, mikor a stadion felől munkára éhesen megérkeztek a bajnokság második helyén, a Ferencváros mögött öt pont hátránnyal telelő fehérvári labdarúgók. Elek Ákos hat és fél év után tért vissza Sóstóra, újra itthon van a 48-szoros középpályás.

– Nyugodtan lehet így fogalmazni. Mindenki kedvesen fogadott. Ahogy közeledtem Székesfehérvár felé, előtörtek belőlem a régi szép emlékek – mesélt visszatéréséről Elek Ákos, aki a Videotonban lett NB I-es játékos, s tagja volt a fehérváriak első bajnokcsapatának. – Kedden, a felkészülés edzései előtti este elkanyarodtunk a feleségemmel abba az utcába, ahol az előző vidis korszakom alatt laktunk. Nosztalgiáztunk kicsit. Bízom benne, hogy az előttem álló időszak még a korábbinál is sikeresebb lesz számomra Fehérváron. Amikor a feleségemmel eldöntöttük, hogy jó lenne hazaszerződni, úgy gondolkodtam, ha már Magyarországon folytatom, nem szeretnék úgymond átszállójegyet váltani egy újabb külföldi túra előtt. Vagyis olyan csapatba vágytam, amelyik minden évben a bajnoki címért versenyzik, s esélye van a nemzetközi porondon is jól szerepelni. Egyébként itthonról csak a Viditől volt megkeresésem. Két klub létezik számomra Magyarországon: a Videoton és a Diósgyőr. Egy harmadikban talán csak akkor fogok játszani, ha egyik csapat sem számít rám a kedvencek közül. Szinte azonnal rábólintottam a fehérvári ajánlatra. Nem volt kérdés, hogy a Vidihez szerződök vissza.

Elek Ákos az elmúlt két évet Kazahsztánban, a Kajrat Almatiban töltötte.

– Az első év kifejezetten jól sikerült. Kupát nyertünk. A második év második fele nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. Amikor elvesztettük a bajnoki címet szeptember környékén, már kevesebbet szerepeltették a külföldi játékosokat. Meg is érlelődött bennem már a gondolat, hogy haza kellene jönni, hiszen sok időt töltöttem a családom, a gyerekeim nélkül. Nem csupán jó futballista, de jó apa is szeretnék lenni.

Nem csupán Kazahsztánban, de korábban Törökországban és Kínában is gyűjtött tapasztalatokat a 30 éves játékos, melyeket most a Vidi középpályáján kamatoztathat.

– Egy jó csapatban nem léteznek bérelt helyek a kezdőben. Az edzéseken és a felkészülési meccseken mutatnom kell, hogy jó játékos vagyok, a bajnokikon élnem kell a lehetőséggel. Többfajta játékrendszer működik Fehérváron. Vagy a négy védő előtti pozícióban, vagy egy kicsit bal oldalra húzódva képzelem el magam a középpályán, s azt sem bánom, ha egy kicsit támadhatok is. De karrierem során voltam én már több poszton is, nem jelent problémát, ha esetleg szélsővédőt játszom...

Elek Ákos akár a válogatottba is visszatérne, ha arra méltón teljesít. S akkor nem csupán a Vidiben futballozhatna együtt Fiola Attilával, aki a zöld-foki-szigeteki Stopirával egyetemben meghosszabbította szerződését Székesfehérváron.

– Elégedettnek kellene lennem a félszezonnal, de a továbbjutás az El-ben nagyon kicsin múlt. Ráadásul kiderült, hogy éppen az Arsenallal, gyerekkorom kedvenc csapatával játszottunk volna, ha továbblépünk. Nagy élmény lett volna… De szép évet zártunk, remélem, hogy a folytatás is hasonló lesz – tekintett vissza 2018-ra Fiola Attila. – Örülök, hogy most rövidebb a felkészülési időszak, s hamarosan folytatódik a bajnokság. Nagyon szeretek itt lenni, megszerettem a klubot és a várost is. Boldog vagyok, hogy újabb három és fél évig maradok. Nagyon remélem, hogy fogunk még nyerni egy-két bajnoki címet, Magyar Kupát, s jó lenne európai csoportkörben is szerepelni újra.

S már nyargalt is a társakhoz a védő a kiválóan előkészített edzőpályára. Marko Nikolics vezetőedző péntekig napi két edzést vezényel a Sóstó mellett, majd szombat délután Marbellára utazik a csapat. A kéthetes spanyolországi edzőtábor alatt öt vagy hat felkészülési mérkőzést vív a Vidi.