Harmincöt éve gyűjti a Vidi ereklyéit Tauser Zoltán

Az emeleti lépcsőfeljáró falán, az első fotón egyéves kisfiával látható, mindketten természetesen piros-kékben, aztán előbb a faliszőnyegek következnek, majd a szurkolói szektort szimbolizáló tábla, az egész csapat által aláírva. Aztán jönnek a mezek, kapuskesztyűk, megszámlálhatatlan mennyiségben.

– Tízéves voltam, amikor először kilátogattam meccsre édesapámmal. A köd miatt félbeszakadt PSG elleni meccsel kezdtünk 35 éve, nem voltam bosszús, a bíró joggal fújta le a derbit. A kapu mögötti szektorban álltunk, az előttünk zajló eseményeket sem láttuk, nem hogy a túloldali dolgokat. Másnap ellógtunk a suliból, voltak iskolák, ahol szervezetten küldték ki az osztályokat, nálunk az osztályfőnök másként döntött. Hatan nem mentünk be az utolsó két órára, 13 órakor kezdődött a derbi. Végül nem lett belőle igazolatlan hiányzás. Azóta ez a klub jelenti az életemet, mindent ehhez igazítok.

A család is háttérbe szorul?

– Arra természetesen figyelek, hogy ők ne szenvedjenek hiányt semmiben, a nejemmel és a kisfiammal közösen tervezünk. Mindig év elején leülünk és átbeszéljük, nekem milyen meccseim és utazásaim vannak a Vidivel, és ahhoz igazítjuk a közös programokat. Valamint a válogatott külföldi szereplései is fontosak, a családtagok megértik a fanatizmusomat. A fiam, Zolika, azaz kis Tau hatéves, néha viszem magammal, szoktatom a meccsek légköréhez.

Tehát hirtelen lett drukker, de a gyűjtést mikor kezdte?

– A párizsiak elleni kupameccsre már egy zászlóval mentem, édesanyámtól kaptam, háromszor egy méteres, őrzöm a mai napig. Aztán következtek a sálak, a sapkák, évente egyetlen nyakbavalót lehetett megvenni, az ajándéktárgy-kereskedelem nem tartott ott, ahol jelenleg.

Az első mezt kitől szerezte be?

– Csucsánszky Zolitól, 1989-ben. De ez nem is mez volt, hanem edzőpóló. Nagyon örültem neki. Később igazi mezt először Farkas II Balázstól kaptam egy évtizede, azóta beszereztem körülbelül százat. Sokat kaptam játékosoktól, de vásároltam is drukkerektől, voltak, akik áruba bocsátották egy-egy játékos mezét.

Melyikre a legbüszkébb?

– Jótékonysági árverés volt négy éve, karácsony környékén, ott vásároltam egy dresszt, amit egyszer viseltek a játékosok, tehát alig tizenvalahány készült belőle. Nagyon sok csapatzászlóm is van, például Zeljeznicar–Videoton, Videoton–Partizan, aztán UEFA-kupadöntős zászló, amelyen felsorolták az összes ellenfelet, a menetelés minden állomását, a túloldalán a Real Madrid elleni finálé látható. Talán ez az egyik legértékesebb darabja a gyűjteményemnek. Az érmeimre is büszke vagyok, a Liga kupában szerzett aranyra, 2012 nyarán, Kecskeméten nyertünk, az volt Paulo Sousa első meccse a kispadon. Bajnoki aranyérmem nincs, attól nem szívesen válik meg senki.

Nemcsak ereklyéket gyűjt, hanem a szurkolói kirándulásokat is szervezi.

– A ház egyik falát azok a tányérok borítják, amiket a túrák során vásároltam. Mindenhonnan hozok valamit, 35–40 városban voltam, ahova tudok, elmegyek. Busszal kezdtük, aztán autóztunk, most már átálltunk a repülőre. Zürichben voltam először, a Grasshoppers elleni derbin, 2006 augusztusában, azóta nem sok külföldi meccset rendeztek nélkülem. Az idei őszi menetelés során is voltam mindenütt, mindössze a Ludogorec elleni, idegenbeli derbit hagytam ki, a FEZEN Fesztiválon dolgoztam, egy italforgalmazó cégnek vagyok a gasztronómiai képviselője. A legutóbbi sorozat legnagyobb élményét a PAOK legyőzése jelentette, de nem lehet kihagyni a londoni, Chelsea elleni derbit sem, 2100 magyar szurkolt a lelátón. Ilyen érzésem utoljára a 2016-os Eb-n volt, mind a négy meccsünket megtekintettem a helyszínen, feledhetetlen volt. Szerintem mindenki bánja, akinek lett volna lehetősége kilátogatni Franciaországba, de elmulasztotta.

Van kedvenc futballistája?

– Örökre Csucsánszky Zoltán marad, a nejemnek pedig Nikolics Nemanja. A jelenlegi csapatból Kovács István csupaszív, ugyanakkor pengés játékát tartom a legtöbbre. Walesben, a meccs után nekem adta a mezét, fel is próbáltam, alig jött rám, óriási nevetés közepette. Ugyanis nem az én méretem. Valamint a kapust, Tomas Tujvelt kedvelem nagyon, még akkor is, ha nem ő az első számú hálóőrünk. Több mezét és kapuskesztyűjét őrzöm.

Rengeteg ereklye van a tulajdonában, nem tervez egyszer kiállítást?

– Ami az otthonomban van a falakon, plafonokon, az örökre magángyűjtemény marad. Amit amúgy minden barátom megtekinthet, ugyanis a meccsekre mindig tőlem indulunk, ha nem személyautókkal, akkor buszokkal. Volt, hogy nyolcvanan indultunk útnak, például a Fradi elleni kupadöntőre. Pár zászlót bevittem a stadionba, a tervek szerint rövidesen megnyíló Vidi Múzeumban kerülnek kiállításra. Nagyon örülök, hogy végre elkészült az aréna, ami tökéletes otthona a csapatunknak, a múzeum pedig méltó emléket állít az elmúlt évtizedek sikereinek és a jelen legfontosabb eseményeinek