Bőke Eszter a kontinens legjobb karatékája

Gratulálok az Európa-bajnoki címedhez! Milyen érzés?

– Köszönöm szépen, még nem igazán fogtam fel! – mondta izgatottan Bőke Eszter, aki a hétvégén befejeződött berlini ifjúsági kyokusin karate Európa-bajnokságon aranyérmet szerzett a 12-13 éves lányok +50 kilogrammos kategóriájában. – Nem számítottam ilyen sikerre, sőt, abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán a döntőig eljuthatok.

Hogyhogy?

– Rögtön az első meccsemen, az ukrán Daria Yakovlieva ellen kialakult egy kisebb csetepaté, amiért a bírók nem tudtak dönteni. A rendes játékidőt hosszabbítás követte, amelyben én voltam a kezdeményezőbb, így a játékvezetők közül ketten engem hoztak ki győztesnek. Kicsivel később viszont megváltoztatták az ítéletet, mert az ellenfelem könnyebb volt nálam, így az ukrán lány jutott tovább. Aztán jött a főbíró, és megint én nyertem.

Ez mennyire viselt meg?

– Nagyon. Amikor úgy volt, hogy számomra véget ér a verseny, akkor szinte hisztiztem. A háttérben ráadásul folyamatosan vitatkoztak, én azt sem tudtam, hol vagyok.

Az elődöntőben.

– Ja, igen, szerencsére én léptem tovább a legjobb négy közé. Ott a bolgár Gabriela Nikolovát egy combrúgással intéztem el.

Majd jött a finálé, amely szintén nem zajlott zökkenőmentesen, ugye?

– Igen, sajnos ez egy ilyen torna volt. Az utolsó összecsapásomon egy orosz lánnyal kellett megküzdenem, de a két hosszabbítás, meg a súlykülönbség is egyenlőt mutatott, így egy újabb percet kaptunk a tatamin, amit viszont már én bírtam jobban. A vesztes edzője óvni akart, de szerencsére ezt nem tehette meg.

Megünnepelted az aranyérmedet? Ha igen, hogyan?

– Á, dehogy! Hétfőn még Németországban voltunk, de sietni kellett vissza, mert várt rám az iskola. Év vége van, nem maradhatok le a suliban.

Magántanuló vagy?

– Nem, egy katolikus iskolába járok, ugyanúgy készülök az órákra, mint a többiek.

Hogyan fér össze a vallási iskola és a küzdősport?

– Hát, nem mindenki támogatja, az biztos. Néha megkérdezik, hogy hány kisgyereket vertem össze, de van, hogy megveregetik a vállam. Az igazgatóm amúgy szokott érdeklődni, a suliban viszont sokan nagyképűnek tartanak, mert karatézok. Elviselem a negatív kritikát is, a rosszindulatú beszólások általában leperegnek rólam. Az edzőm véleménye számít, amit ő mond, az a legfontosabb nekem.

Milyen szintre szeretnél eljutni ebben a sportágban?

– Én még fiatal vagyok, bármi lehet a jövőben. Minden versenyen vannak újak, sokan elkezdik, aztán abbahagyják. Én nem ilyen vagyok, pedig nem olimpiai sport a kyokushin karate. Világbajnokságon voltam már harmadik, de szeretnék egyszer győzni is.