2019.06.27. 20:43
A jövőre is gondol a sikeres ifjú rögbis, Kiss Virág
Nagyszerű szezont zárt a Fehérvár Rugby Club és annak 16 éves játékosa, Kiss Virág.
Kiss Virág és az FRC játékosai tudják: nem a strandon, hanem az edzésen töltött idő hoz eredményt F: NN
Abból kifolyólag, hogy televízióban, hírekben keveset hallhatunk az angolszász világban oly nagy népszerűségnek örvendő, nem egy országban nemzeti sportnak számító rögbiről, más források révén kell megismerni eme a sportnak a szépségeit. A 2018/2019-as idény legjobb U16-os játékosának választott és az FRC utánpótláscsapatával bajnoki aranyérmet szerző Kiss Virág életében egy iskolai előadás hozta el a hatalmas változást.
Hogyan ismerkedett meg a sportággal?
– 2015-ben, egy célnyelvi civilizációóra keretein belül Ausztráliáról tanultunk, és egy videóban hallottam erről a sportról – egyből beleszerettem. Maga a gondolat a semmiből jött, ám később megtudtam, hogy egy ismerősöm a velencei csapatnál játszik, és kedvet kaptam a kipróbálásához. Hosszas könyörgés után a szüleim elengedtek végül, azután pedig már nem volt visszaút, tényleg szerelembe estem ezzel a nagyszerű sporttal.
Mit gondol, mi a legjobb, legélvezetesebb része a rögbinek?
– A csapatmunka egészen csodálatos, szinte halljuk egymás gondolatait a pályán. Mivel blokkolással nem lehet védeni a labdát éppen birtokló játékost, passzolni pedig csak hátrafelé lehet, csak a jó helyezkedéssel tudjuk segíteni a másikat, amihez tökéletes összhang szükséges. Ezenfelül a látszattal ellentétben ez tényleg egy nagyon komoly észjáték, nem csak erőből kell belemenni a helyzetekbe, előre kell tudni gondolkodni, és gyorsan meg kell tudni oldani váratlan helyzeteket.
Mind egyéni, mind csapatszinten kiváló szezont zártak. Mi lehet az a plusz, aminek a siker köszönhető?
– Minden csapattól eltérő, különleges játékstílusunk van. Vezetőedzőnk, Gyolcsos Ferenc az előző, szintén sikeres generációknak is ezt tanította, mi pedig igyekszünk továbbvinni a tanultakat. Próbálunk több ésszel, mint erővel játszani, kicselezni az ellenfelet, több passzal operálni, és szerintem ez az, amire az ellenfeleinknek nincs ellenszerük.
A sok passzhoz sok futás is társul, hogyan tartja szinten az állóképességet?
– Ehhez, ha nem is egy maximális, de nagyon magas százalékú edzéslátogatottság, mert tényleg meglátszik a fejlődés azokon a játékosokon, akik mindig ott vannak edzésről edzésre. Ehhez hozzájön a téli és a nyári, mérkőzések nélküli időszak, amikor ugyanolyan kitartóan és keményen kell dolgozni – persze kell egy kis pihenés, de nem szabad elengednünk magunkat.
Az eddigi sikerek jó alapot jelentenek, de mik a jövőbeli célkitűzések?
– A tavalyi szezont is már az U16-os és U18-as válogatott tagjaként tölthettem, amiért nagyon hálás vagyok az edzőimnek, hogy odáig eljuttattak. A későbbiekben szeretném nemcsak megtartani az U18-as kerettagságomat, hanem – ahogy erre már néhány mérkőzésen már volt is példa – csapatkapitánnyá szeretném kinőni magamat. A fehérvári felnőtt csapatban is minél eredményesebben kívánok majd helytállni, hogy visszahozzuk azt a női bajnoki címet, amit idén elvesztettünk. Az sincs kizárva, hogy a jövőben egy külföldi csapatnál, profi szinten elhelyezkedjek, mint ahogy erre számos fehérvári példa van már most is.