„Mirtill, tornássz vagányul! Amit tudsz, azt merjed bemutatni!”

Ott rendezték meg az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivált. Mondhatnánk, a jövő olimpikonjai mutatkoztak be országnak-világnak. De maradjunk még a győri vb-nél, amelyen a legjobb magyar női tornász volt a dunaújvárosi Makovits Mirtill. 50,166 pontjával a tizenhetedik helyen végzett – a sok-sok rivális között –, és ez bizony egyéni csúcs volt. „Egy életre szóló élményt szereztem magamnak.” Így értékelte az eredményét Mirtill. Tehát öröm a köbön!

Török Dániel edző röviden és szakszerűen megadta a hogyanra a választ.

– Szerencsés vagyok. Mirtill okos lány. Megérti és elfogadja azt, amiben megállapodunk. De az évek során sikerült már versenyrutint szereznie. Megtanulta, hogy mi a dolga egy versenyzőnek. Azt se feledjük el, hogy az edző egy kicsit színész és egy kicsit pedagógus is egy személyben. A győri világbajnokságon és utána az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon is sikerült olyan helyzetbe hozni Mirtillt, amelyben megnyugodva hallgatta tőlem: hogyan legyen kiegyensúlyozott a versenyen. Hozzáteszem, ha látom, megvan a hasznos edzői ráhatás, akkor csak biztatom, ha kell, akkor pedig a mondandómnál „odapörkölök” egy kicsit. De ő jól tudja, hogy mögötte szeretet létezik. Nem vitás, akaratos lány, és ahogy múlnak az évek, egyre céltudatosabb. Sok mindenben önállósodott, és ez nagy előny. Nem kell az edzőnek nógatni, húzni, hanem csak terelgetni kell a siker felé.

– Nem sok idejük maradt az EYOF előtt, az ifjúsági olimpiáig a felkészülésre…

– Egy hét volt a pihenésre, a második héten az aktív gyakorlásba ment át a programunk, a harmadik héten pedig a fővárosban a központi edzőtáborban keményen dolgoztunk. Napi két edzéssel, négy szeren végeztük el a kemény munkát. Amikor már érezhető volt a fáradtság, áttettük a hangsúlyt a versenyanyag gyakorlására. Ha a tornász eléri a határ­terhelést, akkor lehet a pozitív élményekre emlékeztetni. „Hogy megéri…, ennek lesz eredménye, legutóbb is volt…” Az edzői ráhatás mellett nekem nagy szerencsém az, hogy Mirtill családja rendkívül együttérző, segítő partnerem.

– És azután Baku befogadta a sportolókat, köztük a két magyar lányt: Makovits Mirtillt és a békéscsabai Szujó Hannát…

– Ők egyformán tizenöt évesek, és nagyon jól kijönnek egymással, hiszen együtt edzenek, versenyeznek. Nemcsak nekik volt furcsa a száztagú delegáció, hanem nekem is. Száz sportoló kilenc sportágban…! Nagyszerű élményt jelentett. Megéreztük azt, hogy milyen is egy olimpia hangulata, mit is jelent az, hogy olimpiai család.

– Kevés lehetőség volt az álmélkodásra, hiszen kezdődött a verseny.

– Először felderítettük a környéket. Kiváló csapatvezetőnk segített nekünk, minden hasznos tanáccsal ellátott bennünket. Majd következett a pódiumedzés. Ez azt jelenti, hogy abban a csarnokban, azokon a szereken lehet gyakorolni, amelyeken majd élesben versenyzünk. Már ez a helyzet is doppingolta a lányokat. Koncentráltan végezték a feladatukat. Azt mondtam nekik: „Gyerekek, nagyon jó érzéseim vannak a pódiumedzés után. Kívánom, hogy a legjobban sikerüljön a szereplésetek. Ezért tegyetek meg mindent.”

– Ezek után az edző már csak izgulhat, a továbbiakban nincs lehetősége beavatkozni. De nem is kellett, mert a dunaújvárosi lány, Mirtill egyéni összetettben tizedik lett újabb egyéni csúccsal…

– A kissé pontatlan selejtező után azt mondtam neki: „Figyelj, Mirtill, legyél vagány! Amit tudsz, azt merjed bemutatni! Ha nem sikerül, nem baj, de ha igen, benne lehetsz a legjobb tízben.” És Mirtill remekül, hatalmas akarattal, önbizalommal tornázott, és tizedik lett! Mindkét lányt megöleltem a verseny után, nagyszerűen helytálltak. Ráadásul nekünk kéttagú csapatunk volt, a két leányzó és nem pedig három. Ez nekünk nem volt előnyös, de a döntőben rontás nélkül mutatták be a gyakorlataikat. Számomra és edzőtársamnak, Badics Rékának – végig tartottam vele a kapcsolatot – ez a siker szakmailag is sokat jelent. Beigazolódott, hogy a szisztéma, amivel dolgozunk bevált, jó. A torna már nem kőkemény, poroszos fegyelmet is tartalmazó mozgássorozat, hanem pozitív, gyermekközpontú, örömet okozó tevékenység. A tornában nincs helye a negatív hangulatnak. Biztatni kell a tanítványt olyan érzésekkel, amelyek által majd szereti azt, amit csinál. És azt akarja is, mert örömforrást jelent számára. Mi, edzők ebben segíteni tudunk őket, és így leszünk a gyermek érdekében hitelesek.