Viszar Muszliu élvezi a labdarúgást

A Kisvárda elleni összecsapás 41. percében Huszti Szabolcs végezhetett el szabadrúgást a jobb oldalról. A középre szálló labdára a belső védő, az észak-macedón Viszar Muszliu lépett fel az ötös vonalára, majd egy kicsit felugorva, szinte zavartalanul fejelt a kapu közepébe. Találata nem csupán a Vidi első gólja volt az ötödik fordulóban, de a 24 éves válogatott hátvéd sem volt még eredményes az NB I-ben. Nem is lehetett, mert csak néhány hete tartózkodik Fehérváron.

– „Sziasztok, Hogy vagytok? Jó reggelt!” ezek a szavakat ismerem már magyarul – mosolygott a lefújás után a MOL Aréna Sóstó aulájában kialakított mix zónában az észak-macedón bajnoktól, a Shkendijától szerződtetett Viszar Muszliu. – Nagyon boldog vagyok, hogy bemutatkozhattam az NB I-ben, és első meccsemen három pontot szereztünk. Külön öröm számomra, hogy góllal tudtam debütálni, ez minden várakozásomat felülmúlja.

Nemcsak hogy betalált a védelem belső posztjain, és szélen is bevethető labdarúgó, de végig jól tette dolgát a Kisvárda elleni összecsapáson. Ha kellett, pontosan passzolt, ha kellett takarított, a pontrúgásoknál kulcsfeladata volt az ellen kapuja előtt, tisztán futballozott, de ha kellett, lerántotta a nadrágot a mellette igyekvő csatárról.

– Egész héten úgy készültünk, hogy ebben a felállásban játszunk. Gondoltam, hogy kezdeni fogok, de csak akkor tudatosult bennem, mikor a „meeting room”-ban láttam a nevem a táblán. Egyáltalán nem voltam ideges a meccs előtt, erős a csapatunk. Az volt a cél, hogy élvezzem a játékot, s ez teljesült is. Nem volt könnyű ellenfél a Kisvárda, sok dolgom akadt hátul, de ezt nem bánom. Amikor elkezdődött a mérkőzés, arra gondoltam, hogy egy kis álmom vált valóra azzal, hogy egy erős külföldi csapatban, egy jó együttesben futballozhatom. De utána minden másodpercben a játékra koncentráltam.

Muszliu az előző három szezonban 3-4 gólt szerzett idényenként az észak-macedón élvonalban. Vagyis védő létére szeret zavart okozni a kapu előtt.

– Először egy szögletnél volt egy próbálkozásom most, a Kisvárda ellen, beletettem a fejem a labdába. Aztán jött a második lehetőségem Huszti szabadrúgásánál, ott már pontosabb voltam. De nem az a lényeges, hogy az én nevemhez fűződik a gólszerzés, egyértelműen csakis a csapatmunka volt a győzelem kulcsa. No és persze, hogy gólokat szereztünk… – nevetett a mosolygós, közvetlen srác. – Jobban játszottunk, mint a Kisvárda, bár az első 25 percben nem futballoztunk tökéletesen. Aztán azt játszottuk, amire az edzőnk kért minket. Nagyon jól érzem magam Juhász Roland mellett a védelem közepén. Ő egy nagy játékos Magyarországon, talán a legnagyobbak közül való a magyar futballtörténelemben. Már most, ezalatt az egy hónap alatt is nagyon sokat tanultam tőle.

Védőtársát tehát tiszteli, s pozitívum, hogy a csatároktól nem retteg.

– Nincs Magyarországon olyan csatár, aki miatt zavarba jönnék a kapu előtt. Talán ez azért is lehetséges, mert én inkább a labdára fókuszálok – kacsintott a válogatottba Boban Nikolovval együtt újra meghívott Viszar Muszliu.