Egy izgalmas, nagy játszótér Rakonczay Gábor számára a Föld

Fanyar humorral átszőtt, izgalmas élménybeszámolójában Rakonczay Gábor, a kétszeres Guinness-világrekorder, hatszoros óceánátkelő, három könyv szerzője, az amerikai Év Kalandja díj nyertese és a Magyar Formatervezési Díj tulajdonosa bő másfél órában mesélt különleges kalandjairól Herenden. Az ultrafutó, kalandor beszélgetőtársa Steszli Balázs herendi futónagykövet volt.

– Az ilyen extrém sportok lényege az, hogy az ember kitapogassa a határait. Megtudja azt, hol van az a pont, ameddig még el lehet menni, de tovább már nem szabad. Ezen belül kell eredményeket elérni, amihez nagyon erős önismeret kell – nyilatkozta Rakonczay Gábor az élménybeszámolót követően. Elárulta azt is, hogy a veszélyes helyzeteken úgy lendül át, hogy a problémamegoldásra fókuszál és az adott helyzetet kezeli, a legveszélyesebbnek pedig mindig az utolsó útját érzi. Különleges kalandjai közül a legegzotikusabbnak a Déli- sark elérését tekinti, és mint fogalmazott, a legbrutálisabb a grönlandi átkelés volt, ahol 29 nap alatt 600 kilométert gyalogolt hat társával együtt.

Legmeghatározóbb az első páros útja volt, amelynek során még huszonévesen evezte át akkori párjával, Rakonczay Viktóriával 70 nap alatt az Atlanti-óceánt. Elmesélte azt is, hogy minden kalandjában van egy leg, amitől az kedves a számára, de nem szívesen állítaná ezeket sorrendbe. Kiderült az is, hogy a környezete és a családja elfogadja ilyennek, bár valószínűleg okoz néhány álmatlan éjszakát nekik, amikor extrém körülmények között, hetekig küzd a természet erőivel. Persze mint mondta: a Föld egy nagy játszótér, ezért mindig talál egy újabb kihívást. Nagy álma még egy szóló sarkvidéki kaland: az, hogy négy hónap alatt egyedül átkeljen az Antarktiszon, de ez még várat magára.

Következő rekordkísérletére novemberben készül. Ekkor egy kabin nélküli, saját építésű szörfdeszkával készül átevezni az Atlanti-óceánt, amit eddig még nem csinált meg senki, és véleménye szerint nem is nagyon lesznek rá vállalkozók. Ezen nem is csodálkozhatunk, de rögtön felvetődött a kérdés: nem fél a nagy hullámoktól egy kabin nélküli úgynevezett SUP-on?

– Lehet aludni, de kapaszkodni kell közben. Nyilván fúj a szél, becsapnak a hullámok, nem annyira komfortos, de ennek a projektnek pont ez a lényege, hogy így is meg lehet csinálni. Nincs mód elbújni a napsütés, az eső, a hullámok, a vihar elől. Itt jelen kell lenni minden körülmények között, és szerintem működni fog a dolog – érkezett a határozott válasz, és Gábor ezt a kísérletet nagy szakmai kihívásnak is tartja, amelynek során együtt mozog majd az óceánnal. Addig is, hogy ne maradjon kihívások nélkül, a még hátralévő kilenc hónapban tervez néhány ultrafutást, mert egy-egy 200 kilométeres táv azért leköti a fölös energiáit. A félelmeiről elárulta, hogy ő is tart sok mindentől, de ezek nem olyan szintűek, hogy megbénítsák. Számára ez azt jelenti, hogy komolyan kell vennie az adott kihívást, mert tétje van – nem kisebb, mint az élete.

A jövő tekintetében Gábor úgy véli, hogy amíg fizikailag, mentálisan erős, és az összes pillér a helyén van, addig vállalja ezeket a rekordkísérleteket. Ha viszont idővel megkopik valamelyik összetevő, és már csak 99 százalékosnak érzi magát, akkor nem csinálja tovább, mert előbb-utóbb bajba kerülne, és az emberi élet túl értékes ahhoz, hogy kockára tegye. Kalandjait csak három-öt évre tervezi előre, emellett előadásokat is tart, már 2007 óta: például krízishelyzet-kezelésről, változásmenedzsmentről. Emellett természetesen sokan kíváncsiak országszerte az élménybeszámolóira is. Befejezésül azt tanácsolta, hogy soha nem szabad feladni.

Amíg az embert küzd, mindig van megoldás, mindig van még egy lehetőség, és a határaink jóval messzebb vannak, mint ahogy gondolnánk. Higgyük el neki, mert ő már sokszor kipróbálta, és bebizonyította, hogy nem ismeri a lehetetlen fogalmát, míg nekünk marad önmagunk hétköznapi óceánja, hogy azon keljünk át.