Edzőként is megtalálta számításait a korábbi NB I-es futballista

Futballistaként az NB I-ben is bemutatkozott a védekező középpályás poszton játszó Domján Attila, a 42 éves szakember manapság pedig az NB III Közép csoport 4. helyén álló Iváncsát dirigálja.

Mi indította el labdarúgó-karrierjét?

– Eredetileg Abáról származom, egy kifejezetten focis családból. Unokatestvéreim és nagybátyáim is a helyi csapatban játszottak, az ő példájukat követtem én is.

Az indulást követően pedig számos helyen megfordult pályafutása során.

– 13 éves koromban kerültem a Videoton utánpótlásához, ahol szépen végigballagtam az egyes korosztályokon. 1997-ben, 19 évesen sikerült bemutatkozni a Vidi NB I-es csapatában, egy BVSC elleni, hazai mérkőzésen, miután Disztl László felvitt az ifiből. Kölcsönben aztán Veszprémbe kerültem, majd Hartyáni Gabi bácsi hívására Bodajkra mentem. Miután az NB III-as bajnokságot megnyertük, az MTK ificsapata lett a Bodajk, így nekünk el kellett jönnünk onnan. Így kerültem Felcsútra, ahol elég sokáig, nyolc évig játszottam. Az akadémiai rendszer indulásakor onnan is távozni kellett, így egy féléves móri kitérő után csatlakoztam a csákváriakhoz. Nagy Sándor elnök úr egy meggyőző szisztémát vázolt fel az elképzeléseiről, és végül a tervezettnél is tovább maradtam, 38 éves koromig szerepeltem a csapatban.

Kik voltak azon edzői, akik a legnagyobb hatást gyakorolták Önre?

– Nyilván szívesen gondolok vissza Disztl Laci bácsira, hiszen nála lettem NB I-es futballista, de a rendkívül higgadt, megfontolt Hartyáni Gabi bácsitól is sokat tanulhatott az ember Bodajkon. Felcsúton több edzőm is volt, Szijjártó István, Komjáti András, Nagy László, Urbán Flórián, Csákváron Bognár György, de én azt mondom, hogy mindig jó kezekben voltam játékosként. Komoly nevekkel dolgozhattam együtt, akikkel kivétel nélkül sikerült megtalálni a közös hangot. Ebben nagy szerepet játszott, hogy mindig lehetett rám számítani, száz százalékban odatettem magam – ezt a játékostársak is értékelték, általában az első szezonom után megválasztottak csapatkapitánynak.

Hogyan indult az edzősködés?

– Utolsó csákvári éveimben már besegítettem az U13-as csapat edzéseinél, majd mikor Vincze Istvánt Toldi Gábor váltotta a felnőtt csapat kispadján, ő engem kért fel segítőjének. Onnantól kezdve, 2017-től már csak az edzősködéssel foglalkoztam. Nagyon jól együtt tudtunk dolgozni Gáborral, és bár fájt, hogy miután bent tartottuk a csapatot az NB II-ben, nem velünk képzelték el a folytatást, utánpótlás-vezetőként ottmaradtam, amit a mai napig csinálok.

Ezzel egy időben elkezdődött az Iváncsa című fejezet is az életében.

– 2017 nyarán jutott fel az Iváncsa az NB III-ba, majd miután engem is megkerestek a vezetőedzői poszttal kapcsolatban, egy jó félórás munkaebéd alatt meg is egyeztünk az elnök úrral. Jelenleg a harmadik szezonomat töltöm az egyesületnél, és abszolút pozitív eddig a szereplésünk. Egy rendkívül racionális költségvetés mellett dolgoztunk és dolgozunk, ezért is mondhatom, hogy ez a mostani leállás minket sokkal kevésbé érint hátrányosan, mint azokat a csapatokat, ahol hirtelen elzárultak a mienknél jóval bőségesebb források. Az első szezon rázósan indult, hiszen új volt maga az NB III-as közeg, valamint az iváncsai körülményeket is szokni kellett. Mindenképpen szerettük volna a feljutást kiharcoló játékosokra építeni a csapatot, hogy bebizonyíthassák, egy osztállyal magasabb szinten is helyt tudnak állni. Ez nagyon jól sikerült, harmadikként zártunk, és örömmel mondhatom, hogy az akkori csapat magja még mindig nálunk focizik – gondolok itt Aradi Csabára, Pribék Patrikra, Balogh Lászlóra. Folyamatosan arra törekedtünk, hogy az igazolt játékosaink ne csak játéktudásuk miatt, hanem emberileg is beleilljenek a közösségünkbe, hogy megmaradjon a családi, baráti hangulat. „Mellényúlás” minden átigazolási szezon során volt persze, de úgy gondolom, hogy mikor négy-öt játékos érkezik, egy-egy kevésbé jó választás jó aránynak mondható.

Mik a tervei, vannak esetleg kérők magasabb szintekről?

– Az első évem után jött egy megkeresésnek nem mondható, inkább baráti beszélgetés az NB II-ből, de őszintén megmondva mindkét jelenlegi pozíciómban nagyon jól érzem magam. Megbecsülnek, bíznak bennem, így egy nagyon komoly ajánlatnak kellene befutnia, hogy akár csak meggondoljam a váltást. A játékosok is jól érzik magukat, nem jellemző, hogy el szeretnének menni Iváncsáról.

Az NB III-as szezon jelenleg szünetel. Mivel tölti idejét mostanában?

– Éppen most számoltam utána, 19 szezont húztam le játékosként, edzőként pedig ez a harmadik, úgyhogy a család már jócskán megérdemelte, hogy több időt töltsek velük – még ha néha egymás agyára is megyünk. Kisfiam a Vidi U11-ben focizik, úgyhogy most nagyon sokat edzünk együtt, míg ötéves kislányom segítségével már Barbie-zni is megtanultam.