Juhász Józsefet rendkívül fiatalon dobták a „mély vízbe”

Mikor jegyezte el magát a labdarúgással?

– 1967-ben, 14 évesen kezdtem el futballozni Újbarokon. Ezután elkerültem Óbarokra, majd megfordultam az évek során Bicskén, Felcsúton, majd ismét Újbarokon.

Ki volt az első edzője, kitől tanulta meg az alapokat?

– Az első mesterem Szabó Gyuri bácsi volt Felcsúton, ott a helyi termelőszövetkezet segítette a futballt annak idején. Szerencsére olyan volt a téeszelnök, valamint a körülmények, melyek az akkor időhöz képest kirívónak bizonyultak. Szinte minden feltétel biztosítva volt ahhoz, hogy zavartalanul fejlődhessünk.

Idejekorán, szinte gyerekként kipróbálhatta magát a felnőttek között. Ez annak idején sem volt megszokott, mindennapos. Hogy emlékszik erre vissza?

– A Szárliget csapata ellen játszottunk, amikor a középpályán bedobtak a mély vízbe. Olyan játékostársaim voltak, akik azon a szinten spílernek bizonyultak, szépen lassan hozzájuk szoktam. Azt lehet mondani, hogy könnyen befogadtak az idősebbek, egyáltalán nem volt ezzel gondom, sokat tanultam tőlük.

Volt egy kitérője. Hogyan és mikor került a BVSC csapatához?

– A Magyar Államvasutaknál dolgoztam, és a MÁV-on belül volt egy futballcsapat, amellyel jártuk az országot. Sokszor elmentünk külföldre is, behívtak a csapatba, tudták, hogy számíthatnak rám. Emlékszem arra, hogy Szlovákiában, Zólyomban voltunk, amikor 1978-ban az argentínai világbajnokság nyitómeccsén Magyarország a házigazdákkal játszott, és Csapó Károly góljára is tisztán emlékszem, amivel vezetett a magyar csapat. Nagyon jól éreztem magam BVSC-ben, ahová 1974-ben kerültem, de korántsem volt abban az időben bejárás vidékről. A szakemberek szerint volt bennem kurázsi, de nem bírtam a bejárással járó megpróbáltatásokat, és inkább visszatértem a megyébe egy év elteltével.

Milyen volt újból a megyében rúgni a bőrt, kellő rutint szerzett addigra?

– A fővárosban más világ volt, keményebbek voltak az edzések, és más hangulatú mérkőzéseket játszottunk, de arra kiváló alkalmat biztosított számomra, hogy megerősödve és tapasztalatokat szerezve térjek vissza. A megyei másodosztályba, Felcsútra kerültem, ahol a játék mellett edzős­ködtem, de ugyanez történt később Bicskén is.

Tudatosan készült az edzősködésre?

– Igen, nagyon szeretem a gyerekeket, szeretek a fiatalokkal foglalkozni, ezért aztán nem okozott gondot sohasem, ha velük kellett dolgozni. Jelenleg Száron segítek a megyei I. osztályban játszó U19-es csapatnak.

Dolgozott felnőttekkel és a fiatalokkal egyaránt. Melyik áll közelebb a szívéhez?

– Egyértelműen a fiatalok. Nagyon jó kapcsolatban voltam és vagyok velük, mindent meg tudunk beszélni, rendkívül nyitottak velem szemben. Le a kalappal a korábbi játékosaim és csapataim előtt, jó szívvel emlékszem rájuk a mai napig is. Bicskén az U16-os együttessel kezdtem, aztán Felcsúton hasonlóképpen ez volt a menetrend. Amikor pedig beindult a Puskás Akadémia, akkor Szijjártó Istvánnal dolgoztunk együtt az ifivel.

A család mindig támogatta a sportbéli tevékenységét?

– Hála Istennek olyan családom van, akik benne vannak a sportban. A fiam focizott, a lányaim is mindig valamilyen sportot űztek. A feleségem teljes mértékben támogat, kevés olyan nő van, mint ő, aki annyira segít és tolerálja a futballimádatomat. Amikor mennem kellett, akkor mentem. A vasárnap szent volt, az igaz, hogy mostanság már ez a szombatra is értendő.

Mivel foglalkozik a civil életben?

– Rokkantnyugdíjas vagyok, 39 éve pacemakerrel élek. Abban az időben be kellett tenni, hogy hosszabb távon ne legyen gondom. Ettől függetlenül azonban megpróbálok teljes életet élni, futballozom alkalmanként, és mindent próbálok úgy tenni, mintha ez nem történt volna meg. Nem álltam le, mert nem szabad leállni! Az orvosok tudják, hogy focizom, régebben játszottam az öregfiúkban is.

Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

– Az egészség a lényeg mindenkinek! Sajnos beütött ez a krach, a koronavírus, és oda kell figyelni. Nekem főleg! Nem tudom, mit hoz a jövő, tartom a kapcsolatot Lacza Alberttel, a Szár vezetőedzőjével, nem tudni, mikor folytatódik, egyáltalában elindul-e a bajnokság, de azért nap mint nap próbálok tájékozódni.