Szabó Bence szeretne az öccsével játszani

A saját nevelésű Szabó Bence több pályatársához hasonlóan végigjárta a szamárlétrát, az utánpótlás együttesek után a Titánokban mutatkozott be a hazai élvonalban, majd következett az EBEL-ben érintett felnőtt együttes. A 22 éves hátvéd kétéves megállapodást kötött a koronázóvárosiakkal.

– A jégkorongról akkor hallottam először, amikor elkezdtem az általános iskolát, sportot szerető suliba jártam, ahol választani lehetett. Én rögtön felkaptam a fejem, amikor a hoki szóba került, persze az elején csak korizgattunk, felszerelés és korong nélkül. Ezt akkor nem tudtuk, később derült ki, az edzők figyeltek bennünket, akiben láttak fantáziát, később elhívták az U8-as csapatba. Így kezdődött minden. Az elején játszottam minden poszton, mivel elég hamar nőttem, a többiekhez képest nagyobb termetem volt, védőként vettek számításba.

Az első sikerre 15 éves koráig kellett várnia. Végigjátszotta a szezont az U18-as EBEL-ben, az idény végén meghívták az U18-as válogatottba. „Nagy szó volt ez, ugyanis az én korosztályom az U16 volt, mindenki minimum két évvel idősebb volt nálam. Ebben az esztendőben lettünk Divizió1-es világbajnokok hazai közönség előtt, ekkor játszhattam először sok szurkoló előtt az ördögkatlanban.”

Nem sokkal később következett a bemutatkozás a felnőttek között a hazai élvonalban, az évek óta Erste Liga néven futó bajnokságban jutott szóhoz a Fehérvári Titánoknál.

– Az élvonalbeli bemutatkozásra szerencsére nem kellett sokat várnom, 17 évesen a MOL Ligában, az akkor alakuló Fehérvár ll.-ben, a kanadai Tyler Dietrich által dirigált csapatban kaptam helyet, játszhattam 36 mérkőzést. A következő idényt már EBEL-ben szereplő gárdában kezdtem – Benoit Laporte vezette a brigádot –, ahol azóta is számítanak rám. Minden meccset élvezek, a legjobb a győztes mérkőzéseket követő közös ünneplés a drukkerekkel.

Az együttes a legutóbbi idényben nem jutott a rájátszásba, a playoffból három mérkőzés zajlott le, amikor a szezont törölték.

– A járvány alatti felkészülés nem volt zökkenőmentes, de a klub mindent megtett annak érdekében, hogy tréningezhessünk, 3-4 fős csoportokban, minden előírást és szabályt betartva el tudtuk kezdeni a gyakorlást a következő szezonra. Szerencsére most már együtt edzünk jégen és a konditeremben. A következő szezon biztosan megint érdekes lesz a vírushelyzet miatt. Nem tudni, miként alakulnak az erőviszonyok, a rivális csapatok milyen erős kerettel vágnak az új idénynek. Egy biztos, mi addigra összeállunk, szorgalmasan dolgozunk, remélem, látjuk majd az eredményét. Magamtól a maximumot várom, bízom benne, hogy oszlopos tagja leszek a csapatnak, tudom segíteni a fiúkat. Sokat számít, kivel játszom egy sorban, ha működik a rendszer, mindegy, magyarral vagy külföldivel kerülök össze. A jó idegenlégiósok mindig hoznak valami újat, de azért a legjobb, ha öt magyar játékossal lehetek a jégen.

A felnőtt nemzeti együttesben 18-szor jutott szóhoz, amit hatalmas megtiszteltetésnek tart. Pályafutása legnagyobb sikere, hogy ott volt a jégen Angliában, a Nottinghamban rendezett olimpiai selejtezőn, amit a mieink megnyertek, kiharcolva a továbbjutást a következő körbe. A családtagjai természetesen büszkék rá, öccse, a 18 éves Bálint is a Volánban kergeti a pakkot.

– A testvérem öt évvel fiatalabb nálam, jelenleg az U20-as csapat tagja. Ő is bekk, mint én, ráadásul balhátvéd, szóval az is elő fordulhat, hogy pár év múlva ugyanazért a helyért fogunk küzdeni Fehérváron. Az álmom: egy csapatban és egy sorban játszani vele.