Molnár Zoltán már középpályásként bizonyít a megyeiben

Molnár Zoltán, azaz Monyó 1992-ben mutatkozott be nevelőegyesületében, Újpesten a legmagasabb osztályban, aztán jött a BVSC-Zugló, az MTK Hungária, a Dunaferr, ismét az MTK, a Vasas, a Paks és a Szolnok. Utóbbiakkal feljutott a legmagasabb osztályba, 2009 nyarán, az alföldiekkel egy évet töltött az elitben. Az NB III.-as Veszprém következett, majd az osztrák negyedosztályban érintett SC Wiesfleck. Két évet játszott Dabason, Vecsésen, tavaly nyár óta a Veszprém megyei második vonalban szereplő Ősi Petőfi Sportkör középpályása, 46 évesen.

Mindig az egység híve volt

Pályafutásának talán legnagyobb sikere a 2000-ben a Dunaferr együttesével nyert aranyérem, az élvonalba két évvel korábban feljutó gárda toronymagasan nyerte az NB I.-es küzdelmeket a későbbi szövetségi kapitány, Egervári Sándor, valamint segítője, Kenyeres Imre irányításával. Monyó három évet maradt az acélvárosban, komoly szerepe volt a bajnoki aranyéremben.

– Előzőleg az MTK-nál biztos pontnak számítottam, 19 ponttal nyertük a bajnokságot, de nem szólt hozzám senki, közeledett a szezon vége. Azt én is tudtam, hogy a vezetőedző és segítője, Egervári és Kenyeres Dunaújvárosban folytatja, én pedig vártam az MTK ajánlatát, ami nem jött. Megegyeztem a Dunaferr vezetőivel, a tavasszal aláírtam az előszerződést. Aztán szóltak a Hungária körúton is, hogy tárgyaljunk, de már későn, az utolsó három fordulóban a lelátón ültem Orosszal és Rabóval, a klub vezetőinek döntése nyomán nem kerültünk be az MTK meccskeretébe. Jól éreztem magam a Hungária körúton is, mindenütt próbáltam elfogadtatni magam. Persze a legjobb ott volt, ahol bajnokságot nyertünk. Nem húzok jobbra vagy balra az öltözőben, mindig az egység híve voltam. Fiatalként igyekeztem alkalmazkodni az idősebbekhez, később próbáltam terelgetni a kisebbeket.

Meglepte a bajnoki arany

Újpesten kezdett és mutatkozott be az élvonalban, 19 évesen, aztán a BVSC-ben már együtt dolgozott Egervárival, bajnoki ezüstöt nyertek. Az MTK-hoz szerződtek, majd Dunaújvárosba is. – A bajnoki arany engem is meglepett. A klub egy évvel korábban jutott fel a legmagasabb osztályba, az 5. helyen végeztek, a cél az volt, hogy az előrelépés folytatódjon, de a legfényesebb medálról nem beszélt senki. A vezetők azt mondták, próbáljunk minél jobban szerepelni, ehhez a feltételek rendelkezésre állnak, közölték, a cél az arany, de nem azonnal, hanem két-három éven belül. Nagy durranás volt, hogy rögtök elsőre minket koronáztak meg. Budapesti vagyok, a családdal költöztem, a nagyobb fiam 6 éves volt, a kicsi akkor született, egyértelmű volt, hogy nem ingázom. Az első meccs végjátékában kikaptunk Debrecenben, aztán az egész idényben egyszer sem szenvedtünk vereséget.

Nem az volt a lényeges, ki szerzi a gólt

A védő szerint döntő volt, hogy győztes mentalitású játékosok alkották a keretet. A győzelmet mindenki szereti, de ez a gárda különösen éhes volt a sikerre. Továbbá önzetlenek voltak, nem az volt a lényeges, ki szerzi a gólt, hanem a csapat diadala. – Tököli megérdemelten lett gólkirály, ő érezte a legjobban a kaput, de mások is gyakran betaláltak, a támadójátékunk különösen hatékony volt, de nem lehetett panasz a középpályánkra és a védelemre sem, ráadásul Rabó nagyon sok bravúrt bemutatott. Én is többször kerültem helyzetbe, lőttem is gólokat, de nem az volt a fontos, hogy ki zörgeti meg a hálót. Hiába voltam ígéretes helyzetben, passzoltam, ha úgy éreztem, a társamnak még nagyobb az esélye a gólszerzésre. Az egész légkör remek volt Újvárosban, kiváló időszak volt, egy sportvárosban éltem. Egervári Sanyi bácsi nagy erénye volt, hogy értett a nyelvünkön; túl azon, hogy tudta a szakmát, emberileg is közel került hozzánk. Ha kellett, odacsapott, kemény volt, a munkát mindig megkövetelte, ugyanakkor bármilyen problémával fordulhattunk hozzá, érdekelte a játékosai emberi oldala is. Barátként kezelt bennünket, de mindenki tudta, meddig mehet el vele szemben, hol a határ. Nemcsak edző volt, pszichológus is.

A tréner az állandóság híve volt, nem rotált, nem variálta állandóan a gárdát, csak sérülés, piros lap vagy látványos formahanyatlás esetén változtatott.

– A cseréknek soha nem könnyű, nehéz lehet a padról nézni a meccseket, de egyszerre csak tizenegy játékos lehet a pályán. Egervári elmagyarázta, miért az adott gárda lép pályára a mérkőzésen. A cserék is megadták neki a tiszteletet, mint ahogy ő is minden futballistájának. Amikor sűrű volt a program, a bajnoki és a nemzetközi meccsek idején, gyakrabban változtatott, főleg ha látta, hogy valaki fáradtabb. Ahogy a szakvezető, Molnár is távozott 2002 nyarán, a bajnoki arany, az ezüst, majd a 4. hely megszerzése után. A pénz fogyott, az anyacég problémái miatt a sport nehéz helyzetbe került az acélvárosban. – Az utolsó évben már csúsztak a pénzek, látható volt, hogy a korábbi sikercsapat nem tartható egyben. Egerváriék visszatértek az MTK-hoz, mentem velük, Orosz Feri másfél évvel korábban abbahagyta, Rabóczki pedig a svéd IFK Norrköpinghez szerződött. Sanyi bácsiékkal a fővárosban újra bajnokok lettünk. Az újvárosi vezetők nekünk mindent kifizettek, azonban akik még maradtak, akár egy évet is, már nem kapták meg a pénzüket maradéktalanul. Sajnáltam, hogy három év után véget ért az újvárosi szerepvállalásom, hosszabb távra terveztem Újvárosban.

Molnár pályafutásának legnagyobb sikere a három bajnoki arany mellett az ötkarikás szereplés, 1996-ban, Atlantában. A selejtezőket előzőleg végigjátszotta, valamint a csoportmeccseken is szóhoz jutott Dunai Antal együttesében. Olimpián szerepelni hatalmas élmény, pedig nem jutottunk tovább a csoportból. Remek brigádunk volt, előzőleg 24 évvel korábban, 1972-ben jutott ki magyar együttes az ötkarikás játékokra. Tehát ha a jelent vesszük alapul, lassan fél évszázada.

- Hiányérzetem azért van, mert az olimpiai válogatottban biztos pont voltam, a felnőtt nemzeti együttesben nem jutottam szóhoz, csak a kispadon ültem, vb- és Eb-selejtezőkön. Nem biztos, hogy jobb voltam azoknál, akik játszottak, de ha csak tíz perre kapok bizalmat, annak is nagyon örültem volna, a légkör miatt.

Fehérvár a második otthona

Vecsésen dolgozik, a reptérhez kapcsolódva, szállítmányozásban. A helyi U17-es csapat edzőjeként is tevékenykedik, élvezi a munkát az utánpótlásban. A hétvégéket Fejérben tölti – a koronázóváros a második otthona – párjával, Tolner Anitával. A fehérvári lánnyal hét éve alkot párt, Anita akkoriban a Veszprém női együttesében futballozott, Molnár volt a gárda trénere. A védőként bevethető hölgy focizott Németországban, később a Vidibe igazolt, a két ikon, Szabó József és Horváth Gábor irányította edzéseit. – A Mol Fehérvár FC-nél a gyengébb nem tekintetében is jó az utánpótlás-nevelés, a párom kevesebb lehetőséghez jutott az utóbbi időben, ezért Balatonfüredre igazolt, ott biztos pont az együttesben. Fehérváron dolgozik, munka mellett űzi a labdarúgást, szorgalmas, a szíve viszi előre. A hétvégéket Fehérváron töltjük, ő szombaton Füreden lép pályára, én pedig vasárnap Anita szüleinek falujában, Ősiben.