Szavaiban jámbor, tetteiben igazi harcos Dudás Ádám

Miként emlékszik vissza erre Lignano Sabbiadoro városában rendezett világkupa-győzelmére?

– A versenyről máig nagyon szép emlékeim vannak. Már előző nap megérkeztünk, és a lepakolást követően megnéztük a helyszínt, ami teljesen felpörgetett. Este pedig ettünk egy igazi, utánozhatatlan olasz vacsorát. Úgy érzem, ezek az apró dolgok is számítottak a sikerhez. Azóta az olasz ételeket részesítem előnyben egy-egy torna előtt a győzelem reményében (mosolyog).

Fiatal kora ellenére elég régóta benne van ebben a sportban. Mikor érintette meg?

– Már tizenhárom éve űzöm ezt a sportot a Golden Tiger’s Kung Fu Egyesületben. Szüleim egyszerűen szerették volna, ha valamit sportolnék, így kerültem le 8 évesen az első edzésemre. A kung fu valójában egy harcművészet, aminek az elsajátítása sokkal több időt vesz igénybe, mint általában a többi küzdősporté. Az egyik legősibb harcművészeti ág: ütnek, rúgnak, dobnak.

Melyik eredményére a legbüszkébb?

– Mint említettem, az olaszországi verseny is egy szép élmény marad számomra, de a budapesti Európa-bajnokság volt az a pár nap, ami a sportpályafutásom legnagyobb eredménye és legnagyszerűbb érzése marad. Az a pillanat, amikor a dobogó legmagasabb fokán a magyar himnuszt hallgatva átadták az érmet, azóta is beleborsózik a hátam.

Mennyiben sport és mennyiben filozófia ez a sportág?

– Az a kung fu stílus (wushu sanda), amit én tanulok, űzök, már 400 éves. Egyelőre az életvezetési tanácsadáshoz még korántsem éltem eleget, de az biztos, hogy a hét csillag sáska kung fu és a sanda által egy teljesen más gondolkodást sajátíthattam el. A szüleimen kívül a sport formált olyanná, amilyen ma is vagyok, de ennek a folyamatnak sosem lesz vége, mert hiszem, hogy az ember élete végéig formálódik, alakul. A jövőben szeretnék nyugodt életet biztosítani azoknak, akiket szeretek.

Túl vagyunk részben a pandémián, ez hogyan érintette a versenyszezont? Mik a tervek az év második felére?

– A vírus az egész tavaszi szezont a padlóra kényszerítette, tehát az összes verseny elmaradt, viszont minden rossz­ban van valami jó, így most el tudtunk kezdeni egy komoly alapozást, amivel alaposan fel lehet készülni az őszi szezonra és emellett a barátnőmmel is többet lehettem, lehetek.

Mik a hosszú távú tervei ebben a sportágban?

– Minél tovább csinálni! Ha már nem is versenyzek, akkor is egy nagyon jó mozgás, másrészről tisztában vagyok azzal, hogy egy nagyon komoly hagyományt képviselek. Ki tudja, lehet, idővel szeretném majd ezt a tudást átadni másoknak is, de ez még a jövő zenéje.