Bronzot nyert a kupában a fehérvári nevelésű röplabdajátékos

A bajnokságban vezetik a tabellát a történetük legjobb szereplését produkáló somogyiak, akik nem titkoltan győzelmi reményekkel utaztak a fővárosba, azonban a Ludovika Arénában az elődöntőben kikaptak a Békéscsabától, 3-0-ra. A harmadik helyért vívott csata során hatalmas küzdelemben verték az Újpestet.

– Örülök a bronznak, megküzdöttünk érte. Az elődöntőben enerváltak voltunk, ennyivel nem jobb nálunk a Békéscsaba, azonban mind­egyik játszmában elrontottuk a végjátékot. A vasárnapi bronzmeccsen két fáradt együttes lépett pályára, az Újpest ötmeccses derbin kapott ki előző nap a nyírségiektől, mi továbbra is enerváltak voltunk, viszont jobban teljesítettünk, mint szombaton, vesztett helyzetből álltunk fel, 2-1-ről fordítottunk. Ez feltétlenül öröm, a csapat erejét, küzdőszellemét mutatja. Bár az ellenfél sokáig vezetett, végig éreztem, nyerni fogunk, ami végül össze is jött – mondja Tálas Zsuzsanna, akinek egyik kaposvári bajnokin készült fotójával promotálták a rendezők a hétvégi eseményt.

Bár ötször nyert Magyar Kupát – háromszor a Vasassal, kétszer a Békéscsabával –, ezt az érmet is a legszebb emlékek közé sorolja. Háromszoros bajnok – kétszer a csabaiakkal, egyszer az angyalföldiekkel –, azonban jelenlegi munkáltatója még soha nem szerzett érmet, sőt, négybe sem került egyetlen sorozaton sem.

– Nagyon nehéz ez a szezon minden csapatnak, a pandémia miatt nincs könnyű dolga egyetlen egyesületnek, sportoló­nak sem, de igaz ez az élet minden szereplőjére. Kaposváron új klubot építenek, történelmi sikerről beszélhetünk, nagy öröm, hogy dobogósok lettünk. A járvány miatt megváltozott az életritmusom, a lehetőségrendszerem, az edzések között nem végezhetem azokat a dolgokat, amelyek feltöltenek, így feszültebb vagyok én is. Remélem, rövidesen visszatér az életünk a normális mederbe.

Tálas lassan húsz éve, 2002-ben jelentkezett először edzésre, a foglalkozást édesanyja, a szintén válogatott röplabdázó, Fésüs Irén vezette.

– A felnőtteknél 13 évesen, 2006-ban mutatkoztam be, akkoriban a második vonalban voltunk érdekeltek. Az elején nem voltam kezdő, érthető módon, aztán egyre inkább belelendültem. A legmagasabb osztályban a kiesés ellen küzdött a MÁV Előre. Akadtak érdekes helyzetek, rutintalan voltam, azonban kellett a tapasztalat, anyukám volt a cserém, előfordult, hogy ő váltott a játéktéren, vele maradtunk benn. A legjobb eredményt 2010-ben értük el, a 4. helyen zártunk a legmagasabb osztályban, nagyon jó csapatunk volt, amely gyorsan szétszéledt. Több társamhoz hasonlóan egy évvel később én is távoztam, a BSE-ben folytattuk, anyukám vezetésével, a pályán Vacsi Evelinnel, Antal Anettel és Dzunics Annával.

A BSE-ből 2012 nyarán a Vasashoz igazolt, ahol három, eredményes évet töltött, majd Békéscsabára szerződött, ahol szintén nem volt gond a játékával. 2017 őszén kipróbálta a légiós életet, Lengyelországban, a Trefl Proxima Krakkó gárdájában szerepelt egy szezonon át, majd visszatért a Viharsarokba, két esztendőre.

– Nem sikerült jól a lengyelországi kirándulás, a csapat azóta meg is szűnt és én sem igazán találtam a helyem, egy idény után vissza is tértem Magyarországra. Egy menedzser segítségével kerültem ki, ő szerezte a csapatot, ezentúl csak úgy igazolok bárhova, ha az edző ragaszkodik hozzám és bízik bennem. Ahogy ez megvalósul most Kaposváron, a szerb Sasa Nedeljkovics jól ismer, Békéscsabán már dolgoztunk együtt.

Tálas leginkább a három Eb-szereplésre büszke, 2015-ben, 2017-ben és 2019-ben is ott volt a nemzeti együttessel az Európa-bajnokságon, utóbbi alkalommal hazai rendezésű erőpróbán vett részt, ami különös élményt jelentett. A három közül eredmény szempontjából az elsőre emlékszik legszívesebben, egyrészt a női válogatott 28 év után jutott ki kontinensviadalra, másrészt továbblépett a csoportjából Belgiumban.