A Csákvár jó tavaszi teljesítményének köszönhetően bennmaradt a másodosztályban

Az NB II. 2019/2020-as idénye a koronavírus-járvány miatt félbeszakadt és nem is indult újra, a Csákvár a 28. forduló után a negyedik helyen állt a tabellán. Az ezt követő nyári felkészülés alatt Visinka Ede vezetőedző nem látott semmi olyan jelet, ami a rossz szezonkezdésre utalna.

– Az hatalmas siker volt. Ezután a nyári felkészülésnek kicsit fiatalabb kerettel álltunk neki, de nem érződött, hogy valamilyen probléma lenne, jó nyári alapozást tudtunk csinálni. Ennek ellenére rosszul indult a szezon, mind eredményességben és talán játékban is. Aztán jött a koronavírus, de sajnos már a pandémia előtt is voltak előjelei annak, hogy valami nem úgy állt össze, ahogyan az előző szezonban.

Olyannyira beragadt az együttes a rajtnál, hogy az első győzelemig a 13. fordulóig kellett várnia a szurkolóknak, akkor a DEAC otthonában nyert 2-1-re az együttes.

– A víruson kívül is voltak hátráltató tényezők, például Sejben Viktor három hónapos eltiltása, vagy a negyedik helyezett csapat oszlopos tagjának, Tányéros Ádámnak a térdsérülése, aki ezért hosszabb időre kidőlt. Nagy hátrányt szedtünk össze és ennek ittuk meg a levét a továbbiakban. Voltak olyan mérkőzéseink, amiket a hajrában veszítettünk el, ez részben köszönhető volt a koronavírusnak is, a találkozók második felére elfáradt a csapat.

A bajnokság felénél, 19 forduló után 15 ponttal a 19., kieső helyen tanyázott a Visinka-legénység. A téli erősítéseknek és a felkészülésnek nagy szerepe volt abban, hogy végül sikerült bennmaradni a másodosztályban, de az egész szezon során a csákváriakat a sérülések és betegségek tavasszal sem könnyítették meg az együttes életét.

– Azt gondolom, hogy a téli felkészülésen jól dolgoztunk, jöttek olyan erősítések a csapatba, akiknek a személye garancia volt arra, hogy bennmaradjunk. Sajnos újfent utolértek minket sérülések, Kártik Bálinttól sokat vártunk, de már az első tavaszi mérkőzésen kiesett a szezon végéig. Tányéros még nem állt készen a játékra, valamint Baranyai és a Csató is megsérültek. Vaskó Tamás többet játszott, sokat segített a karakterével, a rutinjával, de ö is volt sérült. Hektikus szezonunk volt, nem volt könnyű nyolc hónapig a vonal alatt lenni és úgy dolgozni hétről hétre ennek a fiatal csapatnak. A hitünket, a motivációnkat és a csapategységet egy pillanatig sem veszítettük el, sem a stáb, sem a vezetőség.

A közvetlen riválisok ellen az igazán fontos mérkőzéseket többségében nem tudta megnyerni a Csákvár, de az idegenbeli bravúros szerepléseknek köszönhetően vonal felett tudott végezni a Fejér megyei gárda.

– Játszottunk olyan mérkőzéseket, amelyekkel kijöhettünk volna a negatív spirálból. Sajnos ezeket nem nyertük meg, volt, hogy az utolsó pillanatokban vesztettünk pontokat. A legfontosabb hazai meccseket sem húztuk be, ellenben az idegenben, akár Győrben, akár Békéscsabán, Szombathelyen, vagy még

Debrecenben is sokkal jobban nézett ki a csapat. A szezon végén három kulcsmeccsünk volt: a Soroksár és a Kazincbarcika elleni győzelem, valamint a már említett szombathelyi bravúr, ahol taktikusan játszva nyertünk.

A kimerítő szezon után a vezetőedző családi környezetben töltődik fel a következő idényre. A felkészülés június 14-én kezdődik majd.

– Szeretnénk egy ütőképes csapatot összerakni, amelyik nem az életéért harcol, hanem stabil középcsapat lesz. A fiatalok közül néhányan felmennek a Puskás Akadémiához, de marad a koncepció, tehát jönnek is majd tehetséges játékosok hozzánk. A Felcsútra távozó Markek Tamásra büszkék vagyunk. Az a fajta stabilitás, emberi hozzáállás és minőség, amit ő képvisel, ez egy jó tanulsága annak, hogy érdemes küzdeni és hajtani, profi módon élni és viselkedni.