2021.07.01. 20:09
A régi Magyar Kupa-győztes csapattársak évente összejönnek
A Siófoki Bányász máig az egyetlen hazai futballcsapat, amely másodosztályú együttesként nyert Magyar Kupát, 1984-ben Székesfehérváron.
Balról Brettner, Horváth, Takács, Pardavi és Tiber
Fotó: Horog László / Fejér Megyei Hírlap
Az akkori főszereplők azóta is gyakran találkoznak, a nyolcvanas évek derekán a kupadöntőt Fehérváron, a Sóstói Stadionban vívták az akkoriban még a csúcson levő Győri ETO-val. A korábban itthon mindent megnyerő kisalföldiek Szentes Lázár révén vezetést szereztek, azonban Szabó József, majd Horváth I. László hajrában szerzett találatával a balatoniak szerezték meg az aranyérmet. Egy évvel később feljutottak az NB I-be, tíz éven át őrizték tagságukat az elitben. 2019 nyarán a kupa megnyerésének 35 éves jubileumát, tavaly júniusban a három és fél évtizeddel ezelőtti feljutást ünnepelték. Idén nyáron szintén összejöttek a csapat egyetlen siófoki, saját nevelésű játékosa, a védőként és középpályásként egyaránt bevethető Takács László vezetésével.
– Idén bővült a kör, nemcsak a korábbi csapattagok – akik elfogadták a meghívást –, de barátok, ismerősök, valamint a gárda akkori támogatói, a legnagyobb drukkerek is ellátogattak. Én szervezem és finanszírozom ezeket az összejöveteleket, a vállalkozásom megengedi – mondja Takács László, azaz Töki. – Nagy öröm, hogy van miről beszélnünk, én voltam az első olyan futballista, aki itt kezdte pályafutását gyerekfejjel, később Csák Tamás és Molnár Ferenc is magára öltötte a Bányász mezét, de ők jóval később, más korosztályhoz tartoznak.
A déli partiak akkori sikercsapatában bőven voltak fehérváriak, illetve Dunaújvárosból jövők: az irányító Bódi Zoltán, egy évvel korábban pedig Virág Ernő érkezett a Kohászból, Brettner Csaba és Olajos Sándor a Vidi nevelése, piros-kékben mutatkoztak be az élvonalban, a katonaság után érkeztek Siófokra, őket követte Kiss Péter, majd évekkel később Nagy Tibor. Jócskán megelőzte őket Horváth I. László, azaz Cselező, aki a kupagyőzelmet jelentő gólt szerezte Fehérváron, valamint később az élvonalban is fontos gólokat szerzett, s 36 évesen búcsúzott a legmagasabb osztálytól. Komoly karriert futott be a megyei első osztályból indulva, Mezőszilason kezdett, játszott Lajoskomáromban, majd Enyingen, onnan igazolta át az NB III-as Siófok. A balatoniak történelemkönyvében a kétszeres válogatott fehérvári szélső, Tiber László is több lapot elfoglal, a 33 évesen érkező támadó hosszú éveken át szerepelt az akkoriban piros-feketében, két évtizede immár sárga-kékben szereplő gárdában. Tiber szerezte a balatoniak első nemzetközi találatát, a Magyar Népköztársasági Kupa megnyerése után a siófokiak 1984 szeptemberében a KEK-ben indultak, az első fordulóban a görög Lariszával találkoztak. Mivel NB II-es pályájuk nem volt alkalmas nemzetközi találkozó rendezésére, a Sóstói Stadionban vívták a meccset a hellénekkel, Tiber egyenlített s alakította ki az 1-1-es végeredményt. A visszavágón a görögök megérdemelten, 2-0-ra nyertek, így továbbléptek.