Nikolics Nemanja szerint a jó csapategység nagy erénye a magyar válogatottnak

Sikerült már elraktározni az Eb-élményeket és belerázódni a hétköznapokba?

– Úgy érzem, húsz, harminc, ötven év múlva is büszkék leszünk arra, amit elértünk. Furcsán fogalmazok, mert nem jutottunk tovább a csoportból, de mégis azt mondom, hogy elértünk valamit. Lehetett látni, lehetett érezni, hogy az emberek megkapták azt, amire vártak. Sokan szkeptikusok voltak az Európa-bajnokság előtt, de megmutattuk, hogy érdemes volt bízni bennünk, s mi játékosok is láttuk, hogy az a szint, amit képviselnek a németek, a portugálok, vagy a franciák, elérhető, közel vagyunk hozzájuk. A klub is büszke ránk, és a város is. Ez jó érzés. A gyerekeim is részesei lehettek ennek a szereplésnek, mert ők is ott voltak a stadionban. De minden játékos családja, szüleik, gyerekeik, rokonaik a helyszínen szurkoltak, s ez extra motivációként szolgált mindenki számára. Örülök, hogy nem okoztunk csalódást, s erre alapozhatunk, sőt, kell is. A múltból nem lehet megélni. Új célokat kell kitűzni, s menni utánuk.

Azért maradjunk még a múltnál: nem lehetett könnyű megélni a pályán, hogy hosszú hónapokon keresztül üres lelátók előtt, nézők nélkül futballoztak, most pedig szinte megtelt a Puskás Aréna.

– Ez így van. Nem volt könnyű. Mindenkinek nagyon hiányoztak már a szurkolók, s hazudnék, ha azt mondanám, hogy normális volt a helyzet a Puskás Arénában. Egészen fantasztikus volt az a hangulat, amit a hatvanezer teremtett. Küldtünk egy jó üzenetet a világnak is, hogy Magyarországon imádják a focit, jó is a labdarúgás, és gyönyörű stadionokban, hatalmas hangulatban lehet játszani. Szerintem a portugálokat és a franciákat megfogta a légkör, a francia játékosok le is nyilatkozták, hogy furcsa volt számukra szurkolók előtt játszani. Nekünk nagy segítség volt, nekik nem annyira.

Az utóbbi években nem volt jellemző a magyar válogatottra, hogy ennyire kiegyensúlyozottan teljesítsen. Mitől lett ennyire stabil a csapat?

– Az utolsó egy évben tértem vissza a válogatottba, de ez idő alatt megtapasztaltam, hogy van egy szövetségi kapitány Marco Rossi személyében, aki remek érzékkel válogatja a játékosokat, aki megtalálta a jövőt jelentő fiatal játékosokat, és azokat a rutinos labdarúgókat, akik sokmindent megéltek már. Jó az egyensúly. Ugyanakkor van célunk, kijelölt utunk, amin járunk. Minden csapatnál az edző határozza meg az utat, az irányt, ráadásul ezt az edzőt most nem csak a játékosai, de az egész ország szereti. Nagyon fontos tényező, hogy a fiatal játékosok nagyon bátrak és céltudatosak. Felveszik a versenyt mindenkivel, nem kell aggódni a jövő miatt. Azonban ami a legnehezebb, meg kell tartani ezt a szintet. Kíváncsian várom a szeptemberi világbajnoki selejtezőket, Albánia, Anglia, Andorra ellen készülünk majd, s számunkra a legnagyobb győzelem az lesz, hogy most már telt ház előtt játsszuk majd a felkészülési mérkőzéseinket is. A magyar szurkolók már miattunk akarnak majd meccsre jönni, s nem a vendégként pályára lépő világsztárok miatt.

Vagyis nem volt extra pont a taktikában? A jó válogatási elv és a csapategység határozta meg a csapat játékát?

– Nagy dolgok nem voltak ugyan, de extrán védekeztünk. Nehéz volt feltörni a mi védelmünket, s igyekeztünk kihasználni azt a kevés lehetőséget, amit hagytak nekünk. Bíztunk saját magunkban, hogy meg tudjuk találni a réseket, ahogy ez be is jött. Szinte minden helyzetet gólra váltottunk. A csapategység a mai fociban elengedhetetlen. Beigazolódott, nem a nagynevű sztárok nyújtanak maradandót, hanem a csapatként működő együttesek. Ha jól működünk csapatként, bárki ellen van esélyünk.

Csütörtökön meglesz a csapategység a Vidiben?

– Előttünk a jó példa. Saját stílust akarunk képviselni, minden egyes napra úgy készülünk fel, mintha az utolsó edzésünk lenne. Kőkeményen akarunk dolgozni, hogy sikeresek legyünk. Nem csak most a Jereván ellen, hanem az egész szezonban. Nem szabad hullámvölgybe kerülnünk, tartani kell egy szintet. Még ha rosszul is játszunk, ezzel a kvalitással hozni kell a meccseket. A csapat minden tagjának úgy kell tekintenie a játéklehetőségre, mintha az élete nagy sansza lenne. Minden körülmény adott ahhoz, hogy jó focit produkáljunk, hogy a szurkolóink büszkék legyenek ránk. És mi is büszkék lehessünk saját magunkra. Trófeákat kell nyernünk ahhoz, hogy beírjuk magunkat a klub történetébe.

Ki nyeri az Eb-t?

– A franciákat mondtam volna az Eb előtt, de most már úgy gondolom, az olaszok lesznek az Európa-bajnokok.