Októberben visszatérne Bordás Beatrix

A fehérvári úszó tavasszal nem sokkal csúszott le az olimpiai kvótáról, majd a nyár eleji pihenő után kemény alapozást kezdett volna el az edzőivel. Az élet azonban közbeszólt, amiről azt hitték, hogy csak egy húzódás, arról kiderült, hogy egy lágyéksérv.

– Egy ideig csak húzódásnak hittük és ez szerint kezeltük is – nyilatkozta lapunknak Bordás Bea. – Mint kiderült, nem az volt, egyre gyakrabban fájt, előfordult, hogy pihenés közben is. Innentől kezdve egyértelművé vált, hogy ez nem húzódás, de lágyéksérvre kevésbé gyanakodtunk, mivel nekem már volt gyerekkoromban és elég ritka, hogy kétszer kiújuljon. De ki mással eshetett volna meg ez a ritkaság, mint velem.

A Hullám ’91 úszójának kálváriája itt még nem ért véget. Az edzésekkel kénytelen volt leállni, továbbá a műtét időpontja is sokáig csak tolódott.

– Utólag kiderült, hogy nagyobb volt a sérv, mint amekkorát az ultrahangon láttak. Hasizom-préselésnél, forduláskor folyton fájdalmat éreztem, majd már egy edzést sem tudtam végigcsinálni. Talán öt hete vettek fel a műtéti várólistára Székesfehérváron, de azóta sem hívtak. Verrasztó Evelynnek és Dávidnak az apukája segített abban, hogy minél hamarabb megműtsenek, és így minél előbb kezdhessem majd a felkészülést. Ezt ezúton is köszönöm nekik, így végül néhány napja Kistarcsán kés alá fekhettem.

Az uszodába való visszatérésre lehet, hogy októberig várnia kell a fehérvári sportolónak, bár ha állapota majd megengedi, szeptemberben már óvatosan visszatérne a vízbe.

– Az orvosok azt mondták, hogy a háló behelyezésétől hat hetet kell majd várni az igazán kemény munka elkezdéséig. Az orvos nem igazán ajánlja még csak az uszogatást sem egyelőre. Lassan, de javul a helyzet, most még a több mint tíz perces séta sem megy így egy héttel a műtét után. Szépen gyógyulnak a sebek, de a háló még mindig zavar, érzem, hogy ott van benn. Remélem a varrat kiszedése után idővel egy kicsit le tudok majd menni az uszodába, nyilván nem edzéstervet úszni, hanem annyit, amennyi jól esik. Szerencsére már itthon lábadozom, teljes ágynyugalomra vagyok ítélve. A gyógyulási sebességgel anno a térd-, illetve vállműtétemnél sem volt gond, remélem ezúttal is hamar újra edzésbe állhatok. Visszatérni a megkívánt szintre a két hónapos kihagyás után majdnem 30 évesen nagy küzdelem lesz, de az akaraterőm megvan, majd kiderül, mennyire terhelhetem magam. Rajtunk nem fog múlni.